Négy hónapos csúcsot állított fel ma a forint, az euró ára 277,70-re csökkent. A BUX átlépte a 14 000 pontos határt, utoljára novemberben járt ilyen magasan. Az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint a forint ereje tartós maradhat, a tőzsdén azonban, ahogy szerte a világban, hamarosan véget érhet a száguldás, és lefelé indulhatnak az árfolyamok.
Az euró forintárfolyama ma áttörte a kritikusnak tartott 280-as szintet, sőt a hazai valuta ott sem torpant meg, és 276,20-ig erősödött. Legutóbb január 20-án járt itt a kurzus, ami annyit tesz, hogy a forint ma közel négy hónapos csúcsot állított fel.
A svájcifrank-hiteleseknek is jó hírrel szolgál a mai nap, a frank árfolyama benézett 183 forint alá . A bankközi piacon egy dollár 208 forintba kerül.
Magyar sztori a forinterősödés mögött
A forintot már hetek óta támogatja a globális kockázatvállalási étvágy fokozódása, ma a régiós devizáknál is erősödés ment végbe, de ahhoz, hogy a 280-as szinten átmenjen, egy országspecifikus adat segítette hozzá. Reggel jelent meg a márciusi külkereskedelmi statisztika, és azt mutatta, hogy a magyar külkereskedelem az év harmadik hónapjában sosem látott méretű, közel ötszázmillió eurós többletet produkált.
A piac teljes joggal azt olvassa ki a mai külkereskedelmi adatból, hogy elképesztő mértékű külsőegyensúly-javulás várható idén a magyar gazdaságban, kommentálja a számot és a piaci folyamatokat Barcza György, a K&H Bank vezető elemzője. A közgazdász szerint a piaci reakció alapján eldőlt az a kérdés, hogy a tavaly ősszel kezdődött, majd idén év elején még egy lendületet vett forintválság hátterében vajon a roppant gyenge növekedési teljesítményünk – és annak keretében tekintélyes idei gazdasági visszaesésünk – húzódik-e meg, vagy inkább a külső egyensúlyi problémáink vannak.
A mai jelentős külsőegyensúly-javulásról tanúskodó szám és az erre érkező piaci hangulatjavulás azt mutatja, hogy a befektetők a külső egyensúly javítására koncentrálnak, a magyar történet elsősorban „külső egyensúlyi sztori”.
Ez még óvatos erősödés
A piac nem szállt el a mai adattól, annak fogadtatásában van egy kis kétkedés, óvatosság, hiszen egy adatról beszélünk. Ha nem óvatoskodna a piac, akkor nem 277 forintot közelítette volna meg az euró, hanem lehet, hogy 270 alá is szaladt volna. A vezető elemző nem fukarkodik a bizakodó szavakkal. Kijelenthető, hogy a forintválságnak vége, szögezi le Barcza. Akik eddig a forint ellen játszottak a devizapiacon, akik a gyengülésre spekuláltak, kényszerűen zárják pozícióikat, és forintot vesznek, ezért is erősödik nagy ütemben a forint.
A világban a hangulat elvileg bármikor elromolhat, jöhet még rossz magyarországi adat is, tehát nem arról van szó, hogy innen már sohasem fog visszakúszni 290 forint közelébe az euró. Annak kicsi az esélye, hogy az árfolyam hármassal kezdődjön, prognosztizálja a közgazdász. A forint árfolyamának van egy lassan erősödő trendje, de a trend körül egy viszonylag széles, tíz-tizenöt forintos sávban mozog a kurzus. Barcza szerint év végéig akár 270-275 környékén mozgó forintárfolyamot is láthatunk, és jövőre 260-270 Ft/euró közé is erősödhet a hazai fizetőeszköz. Ehhez persze az is kell, hogy maradjon a költségvetési szigor, az ország ne adja fel a javuló külső egyensúlyi pályát.
A forint erősödése nem azt jelenti, hogy ezzel a növekedési problémáink egy csapásra megoldódnának, a gazdaságunk növekedési képességében fordulat állna be, hiszen a forint felértékelődése mögött – mint írtuk – nem a növekedési sztori, hanem a külső egyensúly javulása van, hangsúlyozza a K&H Bank vezető elemzője. Mi a külső egyensúlyt úgy javítjuk, hogy közben a világgazdaság recesszióban van, tehát nem az exportszektorral tudunk kikecmeregni a csávából, és mi még a világgazdasági átlagnál jóval nagyobb zsugorodást leszünk kénytelenek elszenvedni. De úgy tűnik, hogy ez a sikeres recept, és bár idén nagy lehet a magyar gazdaság visszaesése, de ha többéves kitekintést nézünk, a növekedésünk nem fog romba dőlni.
Ez azt is jelenti egyben, hogy nincs más választásunk, nekünk muszáj egyensúlyt javítanunk, a gazdasági növekedést nem lökhetjük felfele az egyensúly kárára - mondja Barcza. Ez a legfontosabb üzenete a mostani forinterősödésnek, egyensúly nélkül nincs növekedés Magyarország számára.
A tőzsdén még ne örüjünk
Korábban nyolcvan éve nem látott esést produkáltak a piacok, és aztán egy túladott állapotból egy nyolcvan éve nem látott emelkedést tapasztaltunk március óta, mondta Sarkadi Szabó Kornél. A Cashline vezet elemzője emlékeztetett: a márciusi mélypontokról való felállás azzal kezdődött, hogy Citibank és a Bank of America is nyereséget jelzett az első negyedévre. Emiatt a pénzügyi szektorhoz tartozó részvények esésére játszó befektetők zárták pozíciójukat (egyszerűsítve: a korábban eladott részvények vevőiként jelentek meg a piacon), ami önmagában is az árfolyamesések megállásához, illetve emelkedéshez vezet.
Ezt a tőzsdei fordulatot erősítette, hogy több gazdasági mutató, ha nem is jól, de a korábban már mindent alulmúlni látszó negatív várakozásoknál legalábbis jobban alakult. Így kibontakozott egy, aztán a média által is erősített, a legrosszabbon, a mélypont már túl vagyunk felhangokkal bíró eufória a piacon, az árfolyamok várt emelkedéséből pedig senki sem akart, és nem akar kimaradni.
A kérdés persze az, hogy pszichés vagy gazdasági alapokon nyugszik a máig kitartó jó hangulat. Sarkadi Szabó Kornél szerint az öröm megalapozatlan. Azt lehet mondani, hogy néhány egymásra is ható folyamatban (a tőzsdei emelkedés például erősíti a fogyasztói bizalmat, a fogyasztást) egy minibuborék kialakulását láttuk az elmúlt hetekben, ami egyébként a válságok velejárója.
A válság nem oldódott meg, az USA ingatlanpiacán még mindig óriási a túlkínálat, a kereslet egyebek között a munkanélküliség emelkedése, a hitelfeltételek szigorítása és a negatív jövedelem- és vagyonhatás miatt tovább csökken. Nem igaz tehát, hogy a válság gócpontját jelentő terület meggyógyult volna. Még hátravannak a vállalati csődök, és nem tisztult meg a pénzügyi rendszer sem, további állami segítségre szorulhat több bank is, és a hitelezés sem úgy működik, ahogy a válság előtt vagy egy normális gazdaságban.
Sarkadi szerint ráadásul úgy tűnik, hogy az állami pénzhez jutó bankok, befektetési házak egy része a friss tőkéjén pihen, esetleg a tőzsdén próbálja megforgatni és megtöbbszörözni, de egyelőre nem mer aktívan hitelezni, vagyis nem mer hosszabb távú kockázatot vállalni. Ehhez az kellene, hogy az USA-ban a lakossági megtakarítások tovább emelkedjenek – a tartós gazdasági növekedésnek mindig ez, a bankrendszeren keresztül hitellé transzformált lakossági megtakarítás jelenti az egyik legfontosabb alapkövét.
Intő jel, hogy a lakossági fogyasztás idáig csak 2008 utolsó negyedévében mutatott csökkenést. Egy ideig a heroinista is jobban van, ha heroint kap, de előbb-utóbb le kell szoknia a fogyasztásáról. Csakhogy ma, amikor hitelhez jutni nehéz, a megtakarítások keletkezéséhez valójában az amerikai polgárnak a fogyasztását kell visszafognia, a fogyasztás esése viszont nem kedvez a gazdaságnak. Ez pedig az exportra berendezkedett ázsiai országoknak is nagyon fáj.
Ha minden rendben volna, akkor sem volna minden rendben
De, mondja a Cashline vezető elemzője, még ha feltételeznénk is, hogy a pénzügyi rendszer stabilizálódik, és az USA-ban a lakosság újra fogyaszt, akkor is lennének komoly, a gazdaság gyors felpörgetésének útjában álló akadályok. Az állam által a gazdaságba pumpált pénz – ha valóban elkezd hasznosulni – inflációgerjesztő hatású, ami kamatemelést, ergo a hitelek drágulását feltételezi, ráadásul az USA időközben 70 százalék fölé ugró államadóssága (magánszektorral együtt 110%) működő gazdaság esetén egy szinten a növekedés ellen ható komoly megszorító fiskális politikát tenne indokolttá. Vagyis amíg az egyik kéz simogat, a másik kéz már egy oltári nagy pofonra emelkedik.
Mindennek fényében a szakértő úgy véli, hogy nem lehet a válság végéről, csak egy, a válság közben egyébként természetes, az 1929-33-as időszakból is jól ismert, köztes eufóriáról beszélni, amit bármikor kipukkaszthat néhány váratlan hír is, vagy egy természetesnek induló korrekció.
Azt, hogy mikor jön a lefordulás, nem lehet megmondani, de Sarkadi Szabó Kornél szerint már nem lehet messze. Erre utalhat akár az is, hogy az olyan periférikus piacokra, mint a magyar, általában minden hullám később ér oda, de ha már ideért, az USA-ban bármikor le is vonulhat. Elképzelhető akár újabb mélypontok elérése is az árfolyamokban, de arra biztosan lehet számítani, hogy egy, a mostani eufóriához hasonló ellentétes előjelű pánikhangulatban komoly visszaesés jöhet, amit persze aztán újabb, a mostaninál jóval csekélyebb eufória követhet. Ezt mutatják a korábbi tapasztalatok, a jó hír az lehet, hogy az ilyen hullámzó piacokon az amplitúdó egyre kisebb lesz, a bika piac mindig a nihilből, a teljes kiszáradás után lassan, fokozatosan indulhat el. Előbb azonban túl kell esni a tőzsdék újabb megrázkódtatásain, a tőzsde után az amerikai állampapírpiac kezdhet majd el rettegni a gigantikus államadósság miatt.
Az esés is csak átmeneti
Az elmúlt néhány hétben egyre erősödtek azok a hangok, hogy a világ tőzsdéin egy korrekciónak kell jönnie, nem tarthat örökké a szárnyalás. A BUX március eleje óta 50 százalékot emelkedett, az OTP-részvény március 6-i árfolyamának két és félszereséért forog most. A korrekció azonban eddig váratott magára, mondja Barcza György. A piac nagyon ellenálló a rossz hírekkel szemben, amikor egy kedvezőtlen adat lát napvilágot, a tőzsdéket az nem rengeti meg. Ennek részben oka, hogy a részvények a befektetők portfóliójában alul vannak súlyozva, így nincs nagyon milyen részvényt kidobni az értékpapírcsokorból, részben pedig amúgy is sokan várnak korrekciót a börzéken, ezért óvatosak – véli Barcza. A makroelemző szerint az irány felfele van, a részvénypiacokon a trend inkább felfele mutat, a korrekció pedig csak egy rövidebb ideig esemény. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor a világgazdaság eléri a mélypontját (márpedig idén ha nem érte már el, akkor a jelek szerint valószínűleg néhány hónapos távon belül eléri az alját), akkor annak a környékén már érdemes részvényeket vásárolni.
forrás: index.hu
