Hitel Blog - Aktualis Hitelek . hu

Sokan emlékezhetünk arra, hogy a válság kirobbanása előtt hogyan dübörgött a devizahitelek kihelyezése. A bankok a kondíciók tekintetében egymás alá licitáltak, az igénylési feltételekben pedig eljutottunk oda, hogy elég volt egy személyi igazolvány és egy - nem is feltétlenül - tehermentes ingatlan ahhoz, hogy jelzáloghitelhez jusson valaki. Hasonló hisztériát váltott ki a devizahitelezés felfüggesztése és megszüntetése is, amely valójában nem is teljes körű, hiszen hitelkiváltás esetén továbbra is lehet deviza alapon hitelezni. A devizahitelezés ezen életben tartott módozatáról olvashat aktuális hitelblog bejegyzésünkben az egyik kiemelkedő partnerünk szemszögéből vizsgálva a hitelpiac ezen szeletét és a hitelkiváltás konstrukciót.

Alacsony kamatok! Hogyan?

Az aktuális hitelek . hu egyik kiemelt partnere a nemzetközi anyavállalatának köszönhetően kedvező feltételekkel jut devizaforrásokhoz, ami az ügyfeleknél az alacsonyabb kamatokban és a kedvezőbb törlesztőrészletekben mutatkozik meg, de ez önmagában nem minden.

Hitelkiváltás esetén euróban jelenleg is 4,99%-os, svájci frankban pedig 5,30 %-os kamattól tudunk ajánlatot adni az ügyfeleknek. A kockázatok csökkentése érdekében megvizsgáljuk az ügyfelek törlesztési múltját, amiből rendkívül hasznos következtetéseket lehet levonni. Iparági tapasztalatok szerint már a futamidő első tizedében (átlagosan 20 éves futamidőt feltételezve már az első két évben) eldől, hogy a jelzáloghitelét vissza tudja-e fizetni valaki, vagy sem. Ha olyan ügyfelek hitelét váltjuk ki, akik már egy-két éves törlesztési múlttal rendelkeznek és a meglévő hitelüket késedelem nélkül - vagy csak minimálisnak tekinthető csúszásokkal - fizették, akkor ezáltal könnyen ki tudjuk szűrni a problémás ügyleteket, csökkentve ezzel a bedőlés kockázatát. Akik eddig is rendben fizették a részleteket, azoknak szívesen váltjuk ki a hitelét akár a meglévőtől érzékelhetően kedvezőbb kondíciókkal.

Továbbá említést érdemel, hogy például egy 6 milliós és egy 20 milliós jelzáloghitel végrehajtási költsége között nincs jelentős különbség, vagyis a nagyobb összegű hitelek fajlagos végrehajtási költsége alacsonyabb, ami csökkenti a kockázati költséget, így olcsóbb lehet a termék. Ez az árazási politikában is megmutatkozik.

Törlesztési könnyítés az alacsony kamatokkal összhangban.

Ez azt jelenti, hogy a kamat- és árfolyamváltozások ellenére az ügyfél forintban hónapról-hónapra ugyanannyit törleszt, amit úgy lehet megvalósítani, hogy a futamidő rugalmas. Az ügyfeleinket nem érheti meglepetés, hosszútávon kiszámíthatóvá válik a havi törlesztésük. A kockázatelemzések azt mutatják, a azon ügyfelek, akik ezt a fajta törlesztésű hitelt igényelték sokkal kevésbé szenvedték meg a válság hatásait, mint a normál annuitásos módozattal törlesztők, akiknek az árfolyam- és kamatmozgásokkal együtt változott a részletük.

Mit tegyen az ügyfél, ha a meglévő devizahitelét a fentebb részletezett konstrukcióra szeretné cserélni?

A leggyorsabb megoldás, ha az aktualishitelek.hu weboldalon kitölti az online űrlapunkat (www.aktualishitelek.hu/hiteligénylés/), azaz regisztrál az oldalon, melyet követően a munkatársaink telefonon keresztül felveszik vele a kapcsolatot. Ismertetik vele a lehetőségeket, elmagyarázzák a teljes ügymenetet, és amennyiben az ügyfél mellettünk dönt, akkor egy személyes tanácsadás következik. Itt közösen megvizsgáljuk a hasonló konstrukciókat, hogy az ügyfeleink láthassák, tényleg a legjobbat ajánlottuk neki, majd a felelősség teljes döntést követően elindítjuk a folyamatot, azaz összegyűjtjük a szükséges tételeket, kitöltjük a szükséges nyomtatványokat, összeállítjuk a hiteligénylés teljes dokumentációját, hogy mielőbb elindíthassuk a hitelkiváltás folyamatát.

Forintra, vagy devizára váltsunk?

A svájci frank alapú hiteleket az árfolyamveszteségek miatt és az eltérő kamatszint okán nem éri meg forintra váltani, de feltételezve, hogy akár fél évtizeden belül az euró lehet hazánkban is a fizetőeszköz, az euró alapúra történő átváltást érdemes fontolóra venni a frankhiteles ügyfeleknek.

A jelenlegi közhangulat sajnos nem támogatja a devizahitelek értékesítését, sokan nem is tudják, hogy a hitelkiváltásokra nem vonatkozik a tiltás. A devizahitelezés nem szűnt meg teljesen, mi is csak arra tudjuk buzdítani a devizában eladósodott embereket, hogy nézzenek szét a piacon, hogy a jelenleginél kedvezőbbre tudják-e váltani a meglévő hitelüket. További fontos tudnivaló, hogy a hitelkiváltásokra nem vonatkoznak a kormányrendeletben meghatározott hitel/fedezet korlátok, így a hitel meghaladhatja a fedezetként felajánlott ingatlan értékének a 45 illetve 60 %-át.

Az utóbbi öt évben mindössze egyetlenegyszer, idén januárban vettek fel olyan kevés lakáshitelt a magyarok, mint a statisztikákban már szereplő legutóbbi hónapban, májusban. Kiszáradt tehát a hitelezés, pang a piac, nincs okunk mozgalmas időszakról beszélni – mondaná egy laikus. Érdekes és eseménydús hónapjait éli a magyarországi lakáshitelezés – véli ezzel szemben e cikk szerzője. A fenti ellentmondás a hiteladósok, a hitelnyújtók és az állam szempontjainak a figyelembevételével könnyen feloldható.

A magyar lakosság 93,9 milliárd Ft összegben vett fel lakáshitelt az év első öt hónapjában. A szám önmagáért beszél: egy évvel korábban 147,1 milliárd, két éve pedig 333,1 milliárd Ft volt ugyanez az összeg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint. A háttérben nem elsősorban a lakáspiac kínálati oldali visszaesése áll. A helyzet jól mutatja az Amerikából indult pénzpiaci válság hosszan elhúzódó hatásait, azt a hitel- és bizalomvesztést, amely hazánkban nem csupán a lakossági pénzügyek intézését, de a lakhatás új feltételeinek megteremtését is rendkívül kedvezőtlenül érintette.
A legutóbbi két évben a visszaesés mellett az újonnan kihelyezett hitelek devizanem szerinti összetételében is látványos változás következett be. Míg a válság előtti hónapokban a hitelek közel 90%-át az alacsony kamattal kecsegtető svájci frankban nyújtották a bankok, mára ez teljes egészében elveszítette létjogosultságát. 2010 júniusában az utolsó kereskedelmi bank is felhagyott a frankhitelezéssel, bár igény vélhetően - ha kisebb mértékben is, mint korábban - maradt volna erre az ügyfelek részéről.
A frankhitelek eltűnését nem a kereslet kiszáradása vagy az árfolyamkockázatok hirtelen felismerése idézte elő. Március 1-jén hatályba lépett a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet első része, amely az újonnan kihelyezett hitelek hitel-hitelbiztosítéki arányát (loan-to-value, LTV-mutató) forinthitelek esetén 75, euróhitelek esetén 60, frankhitelek esetén pedig 45%-ban maximálta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy devizahitelt csak a meglehetősen magas önrésszel vagy pótfedezettel rendelkező ügyfeleknek ítélnek oda a bankok. A június 11-én életbe lépő második lépcső ezt még azzal is megtoldotta, hogy az euróhitelek törlesztőrészlete nem lehet magasabb a bankok által meghatározott hitelezhetőségi limit 80, a frankhiteleké pedig ennek 60%-ánál.

A kegyelemdöfést a devizahiteleknek végül az új kormány 29 pontos gazdasági akcióterve adta meg: a vonatkozó törvénymódosítások hatálybalépése után nem alapítható jelzálogjog a természetes személyek (az egyéni vállalkozók kivételek) devizaalapú kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására. Bár a meglévő devizahitelek kiváltására és fedezetcseréjére mindez nem vonatkozik, a törvénymódosítás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a devizaalapú lakáshitelezésnek Magyarországon jó időre vége. Abban a kérdésben, hogy az euró néhány év múlva várható bevezetésének fényében nem jelent-e ez túlzott reakciót az elmúlt két év történéseire, a szakértők véleménye nem egységes.
Deviza helyett forint?

A fentiek ellenére a forinthitel eddig nem tudta betölteni azt az űrt, amelyet a devizahitelek maguk mögött hagytak. Bár a bankok májusban már az új lakáshitelek 77%-át forintban helyezték ki, a forinthitelek összege nem éri el azt a volument sem, amit például tavaly júniusban és júliusban a korábbi lakáshitel-támogatási program kivezetése előtt ítéltek oda az ügyfeleknek. Ennek egyik oka - a lakosság alacsony megtakarítási és kockázatvállalási szintjén túl - az a tény, hogy a forinthitelek átlagos hitelköltség mutatója valamivel még mindig 10% fölött van, és egyelőre a néhány bank által meglehetősen kis kamatmarzs mellett kínált hitelek sem tekinthetők kellően olcsónak.
Mindebből egyenesen következne a korábban alkalmazott állami megoldásokhoz hasonló kamattámogatási program bevezetése - csakhogy ehhez rendkívül korlátozott az államháztartás mozgástere. Talán emiatt is hajlik az új kormány egy olcsóbb, egyúttal az ügyfelek alacsony előtakarékossági hajlandóságát fokozó megoldásra. Ennek elsősorban a lakástakarék-pénztárak lennének a haszonélvezői, és csak áttételesen a kereskedelmi bankok. Bencsik János belgazdasági államtitkár már többször utalt rá: a hitelezés lakáskasszákon keresztül történő ösztönzésének része lehet a lakástakarék-pénztári szerződések maximális futamidejének, az évente elnyerhető állami támogatás maximális összegének és a lakáskasszák hitelezési limitjének emelése, illetve az egyes szerződések családon belüli összevonhatóságának megteremtése is. Mivel a lakástakarék-pénztárak forrásállománya és hitelezési kapacitása jelentősen elmarad a kereskedelmi bankokétól, mindettől rövid távon nem kell csodát várni.
Annál is kevésbé, mert a kormány úgy döntött: az egyes nemzetgazdasági szektorok közül elsősorban a pénzügyi szektorra kivetett különadóból gyűjti be a 3,8%-os költségvetési hiánycél tartásához nélkülözhetetlen mintegy 200 milliárd Ft-ot. A lakáshitelezést végző pénzügyi szervezeteknek ebből csaknem 130 milliárd Ft-ot kell befizetniük, még ebben az évben, két részletben (szeptemberben és decemberben). A bankadó hatása egyelőre kiszámíthatatlan, de biztosra vehető, hogy ez önmagában egyrészt drágítja, másrészt visszaveti a hitelkínálatot. Az ezzel ellentétes bankári nyilatkozatok ellenére ugyanis nem valószínű, hogy a bankok 100%-ban lenyelik a bankadó terhét, másrészt csökkenti az adó a bankok likviditási és tőketartalékait, ami a hitelezés mennyiségi mozgásterét is szűkíti.

Romolhat még a hitelportfólió

Tovább nehezíti a bankok dolgát, hogy még nem biztos, hogy megállt a lakossági hitelportfólió romlása. Bár az ezzel kapcsolatos friss adatok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) statisztikáiban lapzártánk idején még nem voltak elérhetők, sejthető, hogy a kilencven napon túli fizetési késedelembe esett jelzáloghitel-szerződések aránya megközelítette a teljes szerződésszám 10%-át. Ez - a meghosszabbított kilakoltatási moratóriummal és a fedezetként bevont ingatlanok árának további csökkenésével egyidejűleg - azt jelenti, hogy a bankok egyre több hitelüket minősítik át problémássá, és egyre nagyobb hitelezési veszteségeket kell utánuk leírniuk. És korántsem biztos, hogy a folyamat megáll, a frank árfolyama ugyanis június eleje óta 200 Ft fölött van. Azért fontos kérdés ez, mert a bankok meglévő lakáshitel-portfóliójának 58%-a jelenleg is svájci frankban van denominálva, és a frankhitelesek többségének havi törlesztőrészlete a hitelfelvétel óta csaknem harmadával emelkedhetett.
Az összes devizahiteles számára némi könnyebbséget jelentene a PSZÁF új elnökének, Szász Károlynak a sajtóban felvázolt javaslata, amely szerint a bankok a jövőben nem alkalmazhatnák saját eladási árfolyamukat a devizában meghatározott törlesztőrészletek forintra történő átszámítása során, ehelyett középárfolyamaikat vagy az MNB hivatalos napi devizaárfolyamát kellene alkalmazniuk. Ha jogszabályi formát ölt a javaslat, ez önmagában is több milliárd forinttal apaszthatja a bankok éves profitját, az adósoknak pedig havonta egy-két ezer forintos megtakarítást jelenthetne.
Végezetül az ír mintára megálmodott Nemzeti Eszközkezelő Társaság felállításáról is érdemes néhány szót szólni. Az intézmény nem csupán a devizahitelesek, hanem a hírek szerint az összes fizetési gonddal küszködő magyarországi lakáshiteles tartozását megvásárolhatná a bankoktól, a lakások tulajdonjogát pedig bérleti joggá alakítaná. Az ügyfeleknek így az állami szereplő számára a hiteltörlesztésnél alacsonyabb bérleti díjat kellene fizetniük. Azon túl, hogy a program finanszírozási forrása egyelőre bizonytalan, az is nagy kérdés, milyen áron vásárolná meg az állami intézmény a bankok bedőlni látszó hiteleit. A bankok mindenesetre még a legrosszabb minőségűnek tartott fedezett hiteleiket sem adják el a követeléskezelőknek a tartozás értékének 30-40%-ánál alacsonyabb áron.

forrás: resourceinfo.hu

A múlt hét közepéig véleményezhették a magyar bankok Szász Károly új PSZÁF-elnök javaslatát, mely szerint a jövőben a tárgynapot megelőző jegybanki középárfolyamot használják a devizahitelek aktuális törlesztőrészletének meghatározása során - tudta meg a Napi Gazdaság.

Szász Károly szerint olyan, az árfolyam-politika végrehajtásáért felelős szervezet által meghatározott árfolyamról van szó, amely a fogyasztóvédelem szempontjából is megoldást jelent. Ami a hitelnyújtók saját árfolyamát illeti, számos kölcsönnyújtó és lízingcég nem is jegyez ilyet.

A Napi úgy tudja, a bankok megosztottak a kérdésben, az OTP-nél például arra hivatkoztak, hogy a bankok marzsbevétele nem a jegybanki középárfolyam és a bank saját, ügyfelek felé érvényesített eladási árfolyama, hanem a bankközi devizapiac eladási árfolyama és a bank saját, ügyfelek felé érvényesített eladási árfolyama közötti különbségnek felel meg.

A jegybanki középárfolyam alkalmazásával - mivel alacsonyabb, mint a bankközi eladási árfolyam - ráadásul veszteségük keletkezne a bankoknak - érvelnek az OTP-nél. Az UniCreditnél úgy vélik - bár egyes hiteleknél már alkalmazzák a középárfolyamot -, hogy az árfolyam-megállapítás időbeni eltérése miatt újabb árfolyamkockázat keletkezne a piacon.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Mennyi pénzt fog költeni az új kormány a lakáspolitikára? Mennyivel emelkedik a lakástakarék-pénztárak maximális állami támogatási mértéke? Hogyan segíthetik az ltp-k a lakásfinanszírozást? Hogyan változik az ltp-k szabályozása? Bencsik Jánossal, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) energiaügyekért és otthonteremtési politikáért felelős államtitkárával készült interjú hitel blogunkba illő részleteit olvashatja.

A lakáspolitika középpontjában az elmúlt 10 év során mindig is az újlakás-szerzés támogatása állt. Mennyire lesz radikális a szakítás az eddigi iránnyal?

A kétezres évek közepén, az akkori kormányzat radikálisan beavatkozott a forint árfolyamának alakításába, és ennek köszönhetően a korábbi, kamattámogatásra épülő lakástámogatási rendszer jelentős terheket rótt az ország költségvetésére. Ezzel párhuzamosan - látva az ebben rejlő nagyvonalú lehetőségeket -, a pénzügyi szektor is alacsonyabb szinten állapította meg a hitelhez való hozzáférés belépő küszöbét és beindult a tömeges devizahitelezés. A gazdasági válság viszont rövid idő alatt megmutatta ennek a finanszírozási rendszernek a gyöngeségét, felszínre hozta azt a hatalmas társadalmi problémahalmazt, melyet most egy Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozásával kell kezelni az államnak, az érintett pénzintézetekkel és a bajbajutott hitelesekkel együtt. Ez nem olcsó dolog. Mindenkinek meg kell fizetnie az árát, és ebből mindenkinek tanulnia kell. Az egyik tanulság, hogy nem járható út az, hogy a pénzintézetek ösztökélésének eleget téve, aki él és mozog, az önálló lakásszerzés útjára lépjen. Csak azokat szabad segíteni és támogatni a közösség részéről az önálló lakástulajdon megszerzésében, akik képesek az azzal járó terheket folyamatosan teljesíteni, és a lakás fenntartási költségeit is finanszírozni. Akik erre nem képesek, azoknak nem megoldás az önálló lakásingatlan.

Hogyan lehet az eddiginél jobban és hatékonyabban lemérni és meghatározni, hogy kik lehetnek képesek fenntartható módon újlakást vásárolni hitelből?

Azok képesek alapvetően erre, akik erre fel tudnak készülni, és a felkészülési folyamatban való részvételükről tanúbizonyságot is tudnak tenni. Azok, akik előre gondolkodnak és terveznek, és képesek előzetesen takarékoskodni, hiszen egy önálló otthon megszerzése minden ember számára az élete egyik legfontosabb lépése. Ha van rá lehetősége, hogy takarékoskodjon, és megteremtse azt az induló alapot, amelyhez már biztonsággal lehet hitelforrást is rendelni, ott a közösséget képviselő államnak támogatást kell biztosítania. Ez az első szegmens. Azok esetében viszont, akik erre nem képesek, és havonta 5-10 ezer forintot sem tudnak félretenni egy önálló lakás reményében, az államnak másféle segítségnyújtást kell számukra találni. Nem szabad belekényszeríteni őket egy kilátás nélküli csapdahelyzetbe, mely egy átgondolatlan hitelfelvétel következtében állhat elő.

Korábbi nyilatkozataiból kiolvasható, hogy komoly szerepet szánnának a lakástakarék-pénztároknak az otthonteremtési politikájuk keretén belül. Konkrétan mit változtatnának meg a jelenlegi LTP-szabályozáson?

Utoljára közel egy évtizede volt indexálva a lakástakarék-pénztári befizetések utáni állami támogatás maximális mértéke. A kormányzati ciklus közepére szeretnénk helyreállítani az értékállóságot, 8 évről 10-re emelni a futamidőt, mely valamivel nagyobb lakás megszerzését teszi lehetővé, és kedvezőbb hiteltörlesztési lehetőséget biztosít az érintettek számára. Emellett a szerződések családon belüli összevonhatóságát szeretnénk erősíteni. A jelenlegi főszabály alapján minden egyes ingatlanszerzésnél, ahol a kiskorú neve mögött kimutatható pénzügyi forrás áll, a tulajdoni hányadot be kell jegyezni a befektetett pénzmennyiség után. Igen ám, de ezzel nagyon leszűkül a későbbi lakás mobilitás lehetősége. Ha egy családban van két gyermek, születik egy harmadik, közben még növekednek is, akkor már nem férnek el egy szobában, nagyobb lakásra lenne szükség, de az ingatlancseréhez a gyámügyi hatóság hozzájárulása szükséges, ami meglehetősen bonyolult és hosszadalmas procedúra. Lehet azt mondani, hogy ez helyes, mert a szülők által, a gyermek nevére megnyitott számlán lévő pénz felhasználásával a lakástulajdon egy hányada is a gyermek nevére kerül. Védeni kell a gyermek jogait, de kérdés, hogy ezek a jogok fontosabbak-e annál, hogy a gyermek 18 éves kora előtt komfortosabb, kényelmesebb, előnyösebb lakhatási feltételeket tudjon teremteni a szülő. Mert 18 éves kora után, ha kikerül a szülői házból, akkor sem tudja kiváltani a rá eső hányadot a szülőktől. Ha a szülők oda tudják adni a gyereknek a részét, akkor odaadják, egyébként meg kell várni az örökösödést. Lakáspolitikai szempontból ezért lenne célszerű megkönnyíteni a családon belül megkötött szerződések összevonhatóságát. De az ltp-módosítás előkészítése során gondolkodunk azon is, hogy beépítsük a hosszú távú lakásbérlet célú felhasználás lehetőségét.

Ezek mellett még egy dolgot szeretnénk az ltp-k esetében elérni, azt, hogy az ltp-kasszákban lévő források minél nagyobb arányban kerüljenek ki az ingatlanpiacra, mint finanszírozási lehetőség. Jelenleg a kihelyezhetőség alacsony, ezt szeretnénk 75 százalékra felemelni, melynek következtében 250-300 milliárd forint kerülhet ki a következő 1,5-2 évben, mintegy a jelenlegi beszűkült hitelezési lehetőségeket bővítő forrás. Erre vonatkozóan a két, Magyarországon bejegyzett és működő ltp-nek nincs ellenvetése. Lehet mondani, hogy ez egy konzervatív finanszírozási forma, és 20-30 milliós ingatlanok megvásárlására nem alkalmas termék, viszont ha 10-15 milliós ingatlanokhoz hozzá tudja juttatni az önálló otthonra vágyókat, akkor az otthonszerzés első lépcsőjének tökéletesen megfelelhet. Nem mellékes tényező, hogy minderre biztonságos, megfizethető körülmények között kerülhet sor. Nem igazán szerencsés az, hogy a környékbeli országokhoz képest nálunk ez az otthonszerzési módozat csak a lakosság 15 százalékát érinti. Szlovákiában is magasabb ez az arány, Csehországban és Németországban pedig már elérte az 50 százalékot.

Ezek szerint kamattámogatásban nem gondolkodnak?

Vizsgáljuk ennek a lehetőségét is, de alapvetően az egykulcsos szja családbarát megoldással való kombinálása - amelyet ősszel fog tárgyalni a parlament -, tudja biztosítani azt a többletjövedelmet az önálló lakásszerzésre biztonsággal aspiráló háztartások számára, amelyet egy vonzó előtakarékossági rendszerbe már érdemes lesz befektetni. Nagyobb önállóságot fogunk biztosítani a jövedelemmel rendelkező háztartások számára. Célunk, hogy kevesebb legyen a központi elvonás, ne csupán újraelosztási rendszerekben gondolkodjunk. Ha valaki jövedelemszerzéssel együtt járó munkatevékenységet végez, akkor abból minél több maradjon nála, és adjuk meg a szabadságot arra, hogy azt az általa fontosnak ítélt célokra fordíthassa. Ha ez otthonteremtés, akkor arra. Ehhez viszont adjuk hozzá azt a többlet állami támogatást, amivel elismerjük azt, hogy ők, ha úgy tetszik, akkor a nemzeti együttműködés alrendszerében, a továbbiakban kevesebb terhet fognak róni a közösségi költségvetésre.

Jelenleg a GDP nagyjából 1 százalékát teszi ki a teljes lakástámogatási rendszer, mely egyébként rengeteg csatornán keresztül jut el a végfelhasználókig, hihetetlenül szétaprózódott. Tervezik az 1 százalékos mérték emelését?

Nemzeti épületkorszerűsítési programot indítunk, amely a mi felfogásunk szerint részét képezi az otthonmegőrzésnek, illetve otthonteremtésnek. Ha a jelenlegi lakáscélú kötelezettségekhez ezt is hozzáadjuk, akkor a kiadások bőven meg fogják haladni a GDP 1 százalékát. Ebben egyaránt lesznek hazai és európai uniós költségvetési források.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Mint ahogyan azt már korábban is blogoltuk, alkotmányossági aggályokat is felvet az, hogy mától elvileg nem lehet jelzálogalapú devizahitelt felvenni. A július elsejei bevezetés ugyanis a visszamenőleges negatív jogalkotás tilalmába ütközhet. A devizahitel-stop több kérdést is felvet: mi lesz azokkal, akik már elkezdék a hitelfelvétei procedúrát, illetve mennyire nehezít meg a meglévő hitelesek helyzetét. Úgy tudjuk a hitelátváltásra nem terjed ki a törvénytervezet.

“Deviza hitel: a forint alapú hitelnél kedvezőbb kamatozás” – még szerda este is ez a hirdetés szerepelt a legnagyobb hazai bank honlapján. Pedig ha valaki ennek hatására ma besétál egy bankfiókba, akkor ilyet már nem kínálhatnak neki. Törvény ugyan még nincs, a kormány javaslata sem olvasható sehol, de szerdán a gazdasági miniszter bejelentette: július elsejétől megszüntetik a jelzálogalapú devizahitelezést.

Az erről szóló törvényjavaslatot péntek délig nyújtják be a parlamentnek, és Matolcsy György bevallása szerint is 2-3 hét alatt fogadhatják el. A devizahitel-stopot a kormány azonban visszamenőleges hatállyal, július elsejétől lépteti életbe a törvényt, ami alkotmányossági aggályokat is felvet.

Visszamenőleges hatályú nem lehet

Nagy valószínűséggel alkotmányellenes lesz a jelzálog alapú devizahitelezés megszüntetése, amennyiben a parlament július közepén visszamenőleges hatállyal hozza meg törvényt - mondta a Hírszerzőnek Kolláth György alkotmányjogász. Szerinte “ilyen intézkedést jogállamban nem lehet tenni”, egy ilyen törvény ugyanis a visszamenőleges negatív jogalkotás tilalmába ütközne. Ez azt jelenti, hogy visszamenőlegesen nem lehet olyan jogszabályt hozni, ami utólag kárt okozhat valakinek azért, mert az új szabály kihirdetését megelőzően még nem vette azt figyelembe vagy nem készült fel rá.

Ezt a problémát nem oldja meg az, hogy Matolcsy György szerdán a kormányszóvivői tájékoztatón bejelentette a devizahitelek megszűnését, ugyanis jogi értelemben csak a törvény (vagy törvénymódosítás) július közepi hatálybalépését követően válik érvényessé utólag a devizahitelezés július elsejei megszűnése.

A rapid bejelentés és bevezetés egyébként sok kérdést vet fel. Bár kevesen, de akadnak még olyanok, akik devizahitelt szeretnének felvenni. A Bajnai-kormány szigorításának hatására, miszerint rendkívül nagymértékű önerő mellett vehető fel devizahitel, illetve az elmúlt évben tapasztalható hektikus árfolyam-mozgásnak köszönhetően inkább a forinthitelek váltak népszerűvé. Matolcsy bejelentése után homályos azonban, hogy mi történik azokkal, akik néhány hete mégis megkezdték devizahitelük ügyintézését, ám a szerződést még nem írták alá.

A másik probléma, hogy nem világos, kiterjed-e a devizahitel-stop azokra is, akik hitelátváltással kívánnak élni a jövőben, azaz például eurós hitelüket egyik bankból a másikba vinnék át. Jelenleg ugyanis ez az egyik legégetőbb probléma a svájci frank történelmi csúcsa után. A frankhitelesek három lehetőség közül választhatnak a szorult helyzetük enyhítésére. Az egyik, hogy kivárnak, bár elemzői vélemények szerint a svájci frank hónapokig 220 forint közelében lesz.

Második lehetőség – és ezt szorgalmazza a kormány is – hogy forinthitelre váltják át, mert akkor az árfolyam-ingadozásoktól megkímélik magukat. Csakhogy jelenleg ez a legrosszabb lehetőség: például, ha valaki felvett egy 10 millió forint értékű svájcifrank-hitelt, és az árfolyamgyengülés miatt most 12-13 millióval tartozik a banknak, akkor hitelét elvileg átválthatja egy 12-13 milliós forinthitelre, de ezzel elbukja az árfolyamgyengülés miatt összegyűlt, most még csak “papíron” létező többletadósságot.

Ebben az esetben célszerűbb kivárni az Orbán-kormány mentőövét, amelynek részleteit augusztus végére dolgozza ki a kormány. Ennek lényege, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Társaság a költségeket csökkentve válthatja át egyéni kérésre a devizahitelt forintra. Ám azt, hogy ezzel a lehetősséggel a bajba jutott devizahitelesek mikor élhetnek, még nem tudni.

Amire nem gondolt a kormány

A harmadik lehetőségként pedig az, hogy a devizahitelünket átvigyük egy olyan bankhoz, amelyik ugyanarra a devizanemre alacsonyabb kamatot kínál. Ezzel a megoldással azért járhatunk jobban, mint a forinthitelre való átváltással, mert nem realizáljuk az árfolyamveszteséget, viszont még mindig találunk az eredeti ajánlatnál lényegesen jobb kamatkonstrukciót.

A gazdasági minisztériumból származó információnk szerint a törvényalkotók erre az eshetőségre nem gondoltak, ezért a jogszabálytervezetből ki is maradt ennek a tiltása. Mint forrásunk mondta, csak az új devizaszerződések megkötésére szól a tiltás.

Matolcsy György szerint a bankokat az intézkedés nem érte váratlanul, mivel időben szóltak nekik a határidőről. Az AXA Bank egy hete jelentette be, hogy a kormánydöntések hatására július közepétől felfüggeszti a devizahitelezést, igaz akkor még úgy látták, idővel talán újraindítják az euró alapú termékeiket. Több hitelközvetítő viszont lapunknak arra panaszkodott, hogy még ma is ők hívták fel arra a figyelmet egy-egy banki ügyintézőnél, hogy csütörtöktől már nem nyújthatnak devizahitelt lakásvásárlásra.

forrás: hirszerzo.hu

Az IMF-hitel fel nem használt részéből és banki alapokból jönne össze a pénz arra, hogy a hitelüket törleszteni képtelen lakás-devizahiteleseket megsegítse az állam.

Az IMF-EU-Világbank által összedobott 20 milliárd eurós mentőcsomagból eddig le nem hívott részéből, 6 milliárd euróból és banki alapokból állhat össze a fedezet a bukott devizahitelek rendezésére kitalált megoldáshoz – írja a kormányközeli Magyar Hírlap. Orbán Viktor kormányfő a 29 pontos akcióterv ismertetésekor kitért arra, hogy létrehoznák a Nemzeti Eszközkezelő Társaságot, amelynek a tulajdonába kerülnének a hiteltörlesztést fizetni nem tudó devizahitelesek lakásai. A hitelesek onnan kezdve bérlőkké válnának és bérleti díj fejében maradhatnának a lakásban.

A lap értesülése szerint a befagytott lakossági hiteleket kockázatmentes állami hitelre váltanák át, erre az IMF-pénzből és banki alapokból teremtenének fedezetet. Az egész törvényjavaslat ősszel kerülhet a parlament elé, év végéig el is fogadnák.

Jelenleg 90-100 ezer adós áll a hitelbedőlés határán, ők legalább három hónapja képtelenek fizetni a bankoknak. Az ő lakásukat már elárverezték volna a bankok a normál működés során, ám ezt most nem tehetik, mert év végéig kilakoltatási tilalom van érvényben. Addig kell az új törvényt megalkotni.

forrás: index.hu

Várhatóan a jövő héten, kormányülés keretében vitatja meg az Orbán-kormány a 29 pontos kormányzati akciótervnek azt az elemét, amely a deviza alapú jelzálog-hitelezés teljes vagy részleges tilalmát jelentené hazánkban - tájékoztatták a Nemzetgazdasági Minisztériumnál a Portfolio.hu-t. A bankok nem tiltakoztak nyilvánosan a terv ellen, és a bankadó mellett ez a lenyelendő béka egészen kicsinek tűnik, egyes piaci szereplők azonban arra figyelmeztettek: a jogszabály több meglévő hiteladóst is negatívan fog érinteni, amennyiben a deviza alapon történő hitelcserére is kiterjed a tiltás.

Az illetékes Nemzetgazdasági Minisztériumban egyelőre sem a miniszterelnöki szavak értelmezéséről, sem a jogszabály várható hatályba lépéséről nem tudtak pontos felvilágosítást adni, valószínűnek tűnik azonban, hogy nyár végén vagy ősszel jogszabályi formát ölthet a tiltás. Hogy azonban törvény lesz-e ez, vagy rendelet, még szintén nem tudni. “…annak érdekében, hogy az egyre több gondot okozó lakáscélú devizahitelek terjedését meg tudjuk állítani, (…) azt javasoljuk, hogy a jövőben jelzálogbejegyzés csak forintalapú lakásvásárlási hitel esetén legyen engedélyezhető” - szólt Orbán Viktor bejelentése még június 8-án a 29 pontos kormányzati akcióterv 26. pontjaként, a szociális biztonság megteremtését célzó intézkedések között. Egyelőre csak ennyit tudni. Illetve nem tudni…
Azóta ugyanis semmilyen hivatalos tájékoztatást nem adott ki a kormány az ügyben, így még a piaci szereplők körében sem tisztázódott, szó szerint kell-e érteni a miniszterelnök szavait. Amennyiben igen, az a deviza alapú jelzálog fedezetű lakáshitelek mellett a szabad felhasználású jelzáloghitelek teljes spektrumának ellehetetlenítését jelentené. Így lesz-e vagy sem, a jelzálog fedezetű devizahitelezés jogszabályi tiltása számos ügyfelet és néhány piaci szereplőt is hátrányosan érinthet. Azon túl ugyanis, hogy nem tudni, pontosan mely hitelekre fog kiterjedni a tiltás, azt sem tudni még, tesz-e kivételt a várható jogszabály a hitelkiváltások esetében. Pongyola megfogalmazások ide vagy oda, a miniszterelnök szavainak határozottságából arra következtethettünk, hogy nem. Ez azt jelenti, hogy egyes niche szereplők, akikhez eddig az új ügyfelek többsége, akár döntő többsége más banktól, hitelkiváltás révén érkezett, nehéz helyzetbe kerülhet a devizahitelezés tiltásával.

Nem csak az említett kis számú hitelezőről van szó, sokkal inkább azokról az ügyfelekről, akik a fizetési nehézségekkel szembesülve, törlesztési fegyelmük fenntartása mellett döntöttek úgy, jobb feltétellel rendelkező hitelre váltják át meglévő hiteleiket. Míg korábban a frankhitelek frankhitelre váltása volt jellemző, manapság a frankhitelek forintra váltása mellett a jobb feltételű euróhitelre történő átváltás dívik a piacon. Bár a normál feltételű euróhitelek hitelköltségei átlagban még ma is több mint két százalékponttal meghaladják a frankhitelekét, több szereplő is a meglévő frankhitelüket euróhitellel kiváltó ügyfelekre szabott, a frankhitelénél kedvezőbb kamatozású euróhitel termékek révén (is) tudott jelen lenni a piacon.

Mivel nem tudni, mit akar a kormány, kérdéses, megnyitja-e az utat az ügyfelek számára könnyebbséget jelentő hitelkiváltások előtt, avagy a rövid távú árfolyamkockázat a legnagyobb ellenség, és csak a forinthitelek számára terem majd babér. A rövid távút azért kell hangsúlyozni, mert a forinthiteleknél ugyanúgy fennáll az árfolyamkockázat, csak nem azonnal: nem lesz mindegy, milyen árfolyamon csatlakozunk az eurózónához. A forinthitelesek számára az eurózónába lépéskor egy minél gyengébb forintárfolyam volna kedvező, hisz ezáltal a forintban meghatározott törlesztőrészlet devizában kevesebbet érne. Az árfolyamkockázat mellett érdemes kitérni a kamatkockázatra is, ez viszont inkább a devizahitelek mellett szól: néhány százalékpontos kamatemelkedés akár többtíz százalékos árfolyammozgással is felérhet, ha törlesztőrészlet nagyságát nézzük.

forrás: portfolio.hu

Holnaptól a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet újabb szigorítása lép életbe. A belső szabályzatban rögzített feltételek és a hitelképességi vizsgálat alapján alakul ki az egyes személyek hitelezhetőségi limitje, ez a forintban megállapított összeg fejezi ki a maximális havi törlesztési képességet. A bankok csak olyan hitelt adhatnak, amelynek a törlesztőrészlete ezt nem haladja meg, euróalapú hitelnél pedig a fenti limit 80 százaléka, egyéb devizanem esetén 60 százaléka a határ.

A hitelintézetek szinte egyöntetűen úgy vélik, ez már nem lesz hatással a piacra, ott már komoly rendet vágtak a március elsejétől érvényes szabályok (a forinthiteleknél a kihelyezett kölcsön nem haladhatja meg a fedezetként felajánlott ingatlan értékének 75, euróhitel esetén 60, más devizahitelnél pedig a 45 százalékát).

Korábban a piacon általános volt, hogy szabad jövedelmük legfeljebb harmadáig vállalhatnak a lakossági ügyfelek törlesztési terhet, ez a hitelboom idején alaposan felpuhult. A bankok az éles verseny miatt egyre inkább üzleti titokként kezelték hitelbírálati szisztémájukat, e téren az új szabályozás sem hozott sok változást. A hitelezhetőségi limit a K&H-nál a bank tájékoztatása szerint nem jelent módosítást korábbi gyakorlatukhoz képest, eddig is létezett ilyen - annyit elmondtak, hogy az ügyfelek szabad jövedelmük 30-50 százalékára vállalhatnak náluk törlesztési terhet. Az arány a jövedelemsávtól függ; a jövedelemvizsgálat háztartásra történik, így további szereplő bevonásával lehet javítani a jövedelmi helyzetet. A Raiffeisennél arról tájékoztatták lapunkat, hogy a hitelezhetőség számos tényezőtől függ, egyetlen mutatószámmal nem lehet kifejezni. A jogszabályváltozás hatására a banknál nem változik a bírálati logika. A Volksbanknál azt hangsúlyozták: korábban is teljeskörűen vizsgálták az ügyfél és háztartása jövedelmi helyzetét, így most csak finomításokra volt szükség.

A jövedelem terhelhetősége - mondták el a Budapest Banknál (BB) - többek között függ az ügylet kockázati besorolásától, az ügyletbe bevonható jövedelmek mértékétől. Ezek alapján a sávok termékenként is eltérőek lehetnek. A vállalható teher összességében állítólag a BB-nél sem változik. Az OTP arról tájékoztatta lapunkat, hogy eddig is vizsgálta a háztartások bevételeit és kiadásait és ezek alapján határozta meg a vállalható törlesztőrészletet, ezen keresztül a felvehető maximális hitelösszeget. A legnagyobb magyarországi hitelintézet nem rögzít felső korlátot a törlesztőrészlet/jövedelem arányra, hanem részletes számítás eredményétől teszi függővé a hitelnagyságot. Akik kevésbé terhelik meg jövedelmüket - tették hozzá -, azoknak enyhébb fedezeti követelménynek kell megfelelniük.

Pozitív adóslista híján a bankok csak ügyfeleik bevallása alapján értesülnek a már fennálló hitelterhekről.

Az elmúlt hónapok változásai biztosan nehéz helyzetbe hozzák a minimálbérre bejelentetteket. A Raiffeisennél ők jelzálogfedezetű hitelt igényelhetnek, ám ekkor is kell adóstársat állítaniuk. A BB szerint önmagában a minimálbér nem kizáró ok, de a maximális hitelösszeg ez esetben lényegesen korlátozottabb. Jelzáloghiteleknél - tették hozzá - létezik a dologi adós fogalma (akinek az ingatlanára kerül a jelzálogbejegyzés), de az adósoknak meg kell felelniük a hatályos bonitásvizsgálatnak. A Volksbank azt jelezte, hogy azok a minimálbéren foglalkoztatottak, akik nem rendelkeznek egyéb kölcsönnel, egy átlagos, 8-10 millió forintos hitelt továbbra is felvehetnek.

forrás: index.hu

Nyújt-e devizahitelt az osztrák felszólítás ellenére is Magyarországon az Erste Bank? Érdemes-e tömegével forintra váltani a devizahiteleket? Miként változtatja meg a bankok hitelezési gyakorlatát a júniusi szabályozási változás? Több más mellett ezekre a kérdésekre válaszolt a Portfolio.hu-nak az Erste bécsi központjában tartott előadását követően Sztanó Imre, az Erste Bank Hungary lakossági üzletágért felelős vezérigazgató-helyettese.

P.: A múlt héten szárnyra kapott hír szerint a bécsi jegybank és a pénzügyi felügyelet felszólította az osztrák bankok leányait, hagyjanak fel a devizahitelezéssel. Eleget tesz az Erste ennek a felszólításnak?

Sztanó Imre: Az osztrák lap tudósítója sajnos félreértette a szóban forgó nyilatkozatot, ebből adódott némi bonyodalom. A kijelentés valójában nem teljesen abban a formában hangzott el, ahogy azt a bécsi lap tudósítója megírta. Amiről ténylegesen szó volt, − és amivel mi is egyetértünk egyébként − az az, hogy a devizahitelezésen belül élesen meg kell különböztetni az euróhitelezést az egyéb devizákban (svájci frank, japán jen stb.) történő hitelezéstől. Utóbbiakra érvényes az, amit a bécsi jegybank és a pénzügyi felügyelet javasolt. Az euróhitelezés vonatkozásában úgy gondolom, az a döntő szempont, hogy melyik szereplő milyen hitelezési politikát folytat. Mi hiszünk abban, hogy az Erste Bank hitelezése prudens, tehát nem okoz túlzott veszteséget a banknak, az ügyfelek pedig tudják fizetni a törlesztőrészleteiket.

P.: Tehát az Erste az euróhitel mellett teszi le a voksát?

SzI.: A forinthitelek már most is jelentős szerepet töltenek be a lakossági hitelezésünkben, és ha a kamatok a jelenlegi szinten maradnak, esetleg tovább csökkennek, akkor ez hosszabb távon is így maradhat, sőt akár további dominanciára tehetnek szert a hitelezésen belül. Ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy az euró hitelek létjogosultsága egyelőre nem kérdőjelezhető meg komolyan, éppen ezért jól átgondolt hitelezési politikával folytatni kívánjuk ezt a forint egyre nagyobb térnyerése mellett is.

P.: Hogy a harmadik devizanemről is szót ejtsünk: közel másfél év távlatából is indokolható a frankhitelezés beszüntetése?

SzI.: Ezt a kérdés két okból is érdemes közelebbről szemügyre venni. Az egyik, hogy a svájci frank árfolyamának volatilitása hosszú időtávra visszatekintve nagyobb, mint az euróé. Hangsúlyozom, hogy ez nem minden időszakra igaz, de egy ok a felfüggesztésre. A másik ok, hogy a válság megmutatta: egy olyan banknál, mint például az Erste, a likviditás biztosítása egyszerűbb euróban, mint svájci frankban. Az árfolyam- és a refinanszírozási probléma nyugodt pénzpiaci környezetben nem merül fel, de a krízisperiódusokra visszatekintve ma is indokoltnak látom, hogy beszüntettük a frankalapú hitelezést.

P.: Komoly szakmai körökben is lázas gondolkodás indult arról, érdemes-e tömegesen forinthitelre váltani a devizahiteleket. Mi a véleménye erről?

SzI.: Véleményem szerint egy nagyon összetett problémáról, több fontos kérdéskörről van szó egyszerre. Az egyik ilyen a gyakorlati kivitelezés körül összpontosul. Õszintén szólva én még nem hallottam senkitől reális kivitelezési módot, ami nyilvánvalóan nem véletlen, hiszen ha csak azt megnézzük, hogy a válság előtti időszakban felvett hitelek esetében mekkora volt a folyósításkori árfolyam a mostanihoz képest, azt látjuk, hogy 15, de akár 20 százalékkal is erősebb volt az árfolyam korábban. Ha most váltjuk át ezeket a devizahiteleket forint alapúra, az árfolyamkülönbség beépül a tőkébe, vagyis hiába erősödik is esetleg vissza a forint, az ügyfél rosszul jár. A megnövekvő törlesztőrészlet semmilyen módon nem javíthatná az ügyfél fizetőképességét. Ha pedig nem emelkedik a törlesztőrészlet, akkor a különbözetet valakinek ki kell fizetnie… Ez bizony komoly dilemma, hiszen a teljes lakossági hitelállományra vetítve ez a különbözet egy óriási összeg. Nem gondolom, hogy a leendő kormánynak az lenne a szándéka, hogy ezt a pénzt a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése árán a bankokkal fizettesse meg. Költségvetési okokból pedig az állam se nagyon vállalhatja ezt át. A másik fontos dolog szerintem, hogy érdemes lenne megvizsgálni, vajon nem egyes, az állam által kisegítendő ügyfélcsoportokról lenne-e inkább érdemes gondolkodni ahelyett, hogy általános megoldást próbálunk találni egy olyan problémára, ami közel sem általános. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy nem nagy a különbség a forinthitellel rendelkező, állását vesztett, valamint a devizahitellel rendelkező, hasonló helyzetben lévő ügyfél fizetőképessége között. A bankok egyébként a saját mentőcsomagjaik révén eleve megsegítik a bajbajutott ügyfeleiket, hiszen nekik is elemi érdekük, hogy az ügyfél fizessen. Nem véletlen tehát, hogy az Erste Bank egymaga nagyságrendileg több újrastrukturálást végzett, mint amennyit az állami mentőcsomagból összesen végrehajtottak. Ezért is gondolom azt, hogy valószínűleg nem létezik általánosan jó megoldás, és egy szűkebb ügyfélkör esetében sem biztos, hogy a forintra váltás az egyetlen, vagy optimális módja a probléma kezelésének.

P.: Mégis szerepel a forintra váltás az Erste áthidaló megoldásai között is. Milyen esetekben lehet ez megoldás?

SzI.: Személyre szabott megoldásról van szó minden esetben. A forintra váltás akkor működhet, ha olyan árfolyam mellett vette fel az ügyfél a hitelét, hogy árfolyamnyeresége keletkezik. Vannak olyan periódusok, amikor megéri ezt megtenni, de ahogy az előbb is utaltam rá, az esetek többségénél komoly árfolyamveszteséggel kéne számolni.

P.: Június 11-én hatályba lép a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet második része. A hitelezhetőségi limitek meghatározásban, a jövedelemvizsgálat során mennyire lesz szigorú az Erste? Nem kell attól félni, hogy a bankok nem hiteleznek olyan ügyfeleknek, akiknek a jövedelmi helyzete alapján eddig hiteleztek?

SzI.: Ebben nem lesz változás, bár érdekes kérdés, ki mit hisz erről: vajon az államnak tényleg azt kell-e gondolnia, hogy a bankok a kockázatvállalás vonatkozásában maguktól nem tették volna meg ezeket a lépéseket? Határozottan állíthatom, hogy mi akkor is áttekintettük volna a hitelezési politikánkat - reagálva a környezet változására -, ha nem lenne ilyen szabályozás. Meggyőződésem, hogy minden bank ezt teszi. Nem gondolom, hogy a júniusban életbe lépő szabályozás nagy hatással lenne a piacra, hiszen a legtöbb banknál eleve így működik a hitelezés.

forrás: portfolio.hu

Sok százmilliárd forintos költséget jelentene a devizaalapú hitelek átváltása forinthitelre, ami az árfolyam- illetve a kamatkülönbségből adódna. A kérdés az, hogy az állam, a bankok vagy a hitelfelvevők viseljék-e ezt a költséget – mondta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke az MTV vasárnap esti műsorában.

A devizaalapú jelzáloghitelek átlagos futamideje 13 év, ezek átváltása forintra sok százmilliárdos költséget jelentene – jelentette ki a jegybank elnöke. Egyrészt az árfolyam miatt, hiszen például a svájci frankhitelt felvevők nagytöbbsége 150-160 forinton szerződött, most pedig 198-200 forint az árfolyam. Az átváltás másik költségtényezője a kamat: noha a forintkamatok jelentősen csökkentek, még mindig magasabbak a devizahitelek kamatainál. A kérdés az, hogy az említett veszteséget ki viselje: az állam, a hitelt nyújtó bankok, vagy a hitelfelvevők – vetette fel a jegybank elnöke.

Simor András felhívta figyelmet arra is, hogy ha a devizahiteleket tömegesen váltják át forintra, akkor nyomás nehezedik a forintra, azaz az árfolyam gyengül. Az MNB kész átadni elemzéseit és számításait a kormánynak a devizahitelesek problémáinak megoldására.

A vasárnap délután készült, az MTV A Szólás szabadsága című műsorában este vetített interjúban Simor elmondta: a 2008-ban kezdődött pénzügyi válságban a jegybankok illetve az államok vállalták át a bankok, a pénzintézetek kockázatait. Az elmúlt napok eseményei azt bizonyítják, hogy a piacok már az államok kockázatvállalását is túlzottnak tartják, azaz a “forró krumpli” átkerült a pénzintézeti szektorból az állami szektorba.

Ráadásul a Görögországnak szükséges pénzügyi segélycsomag ügyében folyó hosszú huzavona miatt a pénzpiacok elvesztették türelmüket illetve a bizalmukat. Simor emlékeztetett arra, hogy Magyarország pénzügyi mentőcsomagja 2008 őszén három-négy hét alatt állt össze az IMF és az EU segítségével.

“Én nem tartok pillanatnyilag az eurózóna összeomlásától. Arról van szó, hogy a piac Görögországon túl is tekint, és azt vizsgálja, mely országoknál válhat esetleg fenntarthatatlanná az államadósság. Ha a piacok egy lefelé menő spirálba fordulnak, akkor nemcsak a görögöknek lehetnek súlyos gondjaik, hanem Európának és ezen keresztül az egész világnak” – fogalmazott a jegybank elnöke.

Simor véleménye szerint a mai helyzet nagyon konzervatív, nagyon megfontolt fiskális politikát indokol. Európában az államadósság fenntarthatóságával kapcsolatban kockázatok vannak. Olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely hihető a piacok, a finanszírozók, a befektetők számára, hogy Magyarország ki tudja nőni az államadósságot. Ehhez részben a növekedést élénkítő, részben a költségvetés hiányát folyamatosan csökkentő intézkedésekre van szükség.

Mivel Magyarországnak 2011 végére három százalékra kell leszorítani az államháztartás GDP arányos hiányát, nehezen képzelhető el, hogy az IMF-el illetve az Európai Unióval meg lehetne egyezni abban, hogy az idei illetve a jövő évi deficitcélt jelentősen növelje az új kormány - közölte az MNB elnöke. Hozzátette: most a világban a költségvetési hiányok csökkentése és nem a növelése van napirenden.

Az inflációra vonatkozó kérdésre Simor elmondta: az MNB jelenlegi prognózisa szerint 2011-ben az infláció a kívánatos három százalék alá csökken, így nincs szükség szigorúbb monetáris politikára, erősebb árfolyamra. Ha az árfolyam tartósan gyengül, akkor az felfelé nyomja az inflációt, így megvizsgálandó, hogy “milyen korlátok között tartható a normális mederben”.

Simor András kérdésre megismételte korábbi kijelentését, miszerint alkotmányos kötelezettsége, hogy kitöltse 2013-ig érvényes hatéves mandátumát, mivel megbízatása kormányokon átívelő.

forrás: index.hu