Hitel Blog - Aktualis Hitelek . hu

Hitelezés nélkül nincs gazdasági fellendülés, a jelzáloghitelezés beindításához azonban a hitelezési szabályok javítására és a gazdaságpolitika kiszámíthatóságára is szükség van. Gyuris Dániel a beszélgetésben hangsúlyozta: a frankhitelesek terheit nem rögzített árfolyammal, hanem egy piaci elvekre épülő védőárfolyammal mérsékelné a kormány és a bankszövetség között hamarosan létrejövő megállapodás.

Az április végi célhoz képest nem lesz két hétnél nagyobb csúszás a lakáshitelesekkel kapcsolatos, a bankok és a kormány közötti megállapodás megszületéséig - mondta Gyuris Dániel, az OTP Jelzálogbank elnök-vezérigazgatója, a bankszövetség tárgyalódelegációjának vezetője a Portfolio.hu mai konferenciáján. Szavai szerint a moratórium július 1-jén teljes körűen feloldásra kerül, a jól fizető adósokkal kötendő kiegészítő banki megállapodásokkal pedig mérsékelni lehet majd a devizahitelek árfolyamkilengéseiből fakadó tehernövekedést a háztartásoknál.

Nem árfolyamfixálásról, hanem védőárfolyamról beszélünk - hangsúlyozta Gyuris Dániel, hozzátéve: egy pulzáló, piacközeli eszközök révén alkalmazott elszámolási árfolyamról lenne szó, melyhez nem lesz szükség a hitelesek jövedelemvizsgálatára.

Gyuris szerint jelenleg nagy verseny folyik a bankok között a jó ügyfelekért, és ez csak erősödni fog. Felértékelődnek az egyéb szolgáltatásokból származó díj- és jutalékbevételek is, és a bankok gőzerővel dolgoznak azon, hogy országhatáron belül és kívül egyaránt lekössék a hitelezésben jelenleg nem leköthető kapacitásaikat. Az ingatlanhitelezés kockázatinak mérséklése érdekében egy ingatlanhitel-értékpapírosítási törvény készül Magyarországon - ismertette.

Heinz Wiedner, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója szerint nem az árfolyamprobléma az egyetlen, mely ma a hazai jelzáloghitelezést sújtja, így a törlesztőrészletek elszámolási árfolyamának rögzítése sem változatja meg az adósok teljes fizetési kötelezettségét. Wiedner Király Júliához, az MNB alelnökéhez hasonlóan több kis lépés megtételét tartotta szükségesnek a jelzáloghitelezés problémáinak megoldása érdekében, a kilakoltatási moratóriummal kapcsolatban pedig azt mondta: a feloldása nélkül nem lendíthető fel az ingatlanpiac, ezért reményei szerint ez idén megtörténik. A bankrendszer eredményességére nehezedő legnagyobb terhek között a hitelportfólió problémáit, a bankadót és az új üzlet hiányát említette. Utóbbiban véleménye szerint nem a bankok hibásak, a Raiffeisen magyarországi hitelezési feltételei például nem térnek el a más országokban alkalmazott kondícióitól. Mint mondta, ők maguk is nagy örömmel hiteleznének, ha volna elegendő jó ügyfél. Nagy befektetésekre szavai szerint nem lehet számítani a külföldi anyabankok részéről a megtérülés elégséges szintjének hiányában.

Lehet pénzügyi közvetítőrendszer nélkül gazdaságot fejleszteni, csakhogy ez tartós lemaradást fog eredményezni a világ többi részéhez képest - mondta a konferencián Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. Szerinte nagyon sok rossz lépést lenne most érdemes visszacsinálni, gyors olvadásra azonban az MNB által szorgalmazott kis lépések révén sem számíthatunk.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Az állami eszközkezelő mintegy 10 ezer problémás hitellel terhelt lakást vehet át a bankoktól, miközben a 90 napon túli lejárt tartozással érintettek száma százezer felett van. Az adósprobléma kezelésére készülő csomag további adósokat segítene abban, hogy 90 napon belülre kerüljön tartozásuk, így igénybe vehessék a rögzített árfolyamon való törlesztés lehetőségét. A menthetetlenekre kilakoltatás vár, de tömeges árverezések egyszerre nem lesznek, mert a bankoknak sem érdekük lenyomni az árakat. A rögzített árfolyam az euró esetében 260 forint körüli plafont jelenthetne, de a pontos árfolyamszintek, az árverezési kvóták, azaz a rendszer konkrét számai még ismeretlenek.

Körvonalazódik az adósválság megoldásáról szóló végleges javaslat. Bár az utóbbi hetekben főként az árfolyamrögzítésről lehetett hallani, szó van az eszközkezelő lebutított változatáról és a már korábban bemutatott árverezési kvótákról is. Az értesüléseket Gyuris Dániel, a Bankszövetség elnökségi tagja is megerősítette.

90 napon belül rögzített árfolyamsáv

A tervezet az adósokat két nagy csoportra osztja. Az árfolyamsáv-meghatározás és az így kapott árfolyamplafon a tervezet szerint csak azoknak jelentene segítséget, akik 90 napon belüli törlesztési késedelemben vannak, tehát a kedvezmény nem a legrosszabb helyzetben lévőket célozná.

Gyuris szerint a rögíztett árfolyamot minden frank- és euróhiteles, akinek lakásfedezet van a hitele mögött, saját döntése alapján használhatná ki. Azaz a rendszer nem lesz kötelező, és az autókra vagy mondjuk az üdülőkre felvett hiteleket nem is lehetne kihasználni. A kedvezményt azok is igénybe vehetnék, akik eddig pontosan törlesztettek, de elegük van a kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozásokból és szeretnék magukat jó időre biztonságban tudni.

A szakember a kedvezményes szintű euróárfolyamra vonatkozó kérdésünkre annyit mondott, valahol 260 forint környékén lehetne a cölöp, de pontosan még korai lenne megmondani, mert meg kell várni, hogy a végleges megállapodás idején hol tart majd az árfolyam. Arról továbbra sincs információnk, hogy a svájci frank esetében hol lenne a rögzített árfolyam, pontosabban, hogy milyen szélesre húznák az ingadozási sávot. A korábbi hírek 200 forint alatti korlátról szóltak.

Az rögzített árfolyamot igénybe vevő háztartások nemcsak azt vállalják, hogy törlesztőjük nem mehet egy bizonyos szint fölé, hanem azt is, hogy kedvező árfolyamváltozások (forinterősödés) esetén nem mehet egy előre meghatározott sáv alá sem. A tervek szerint az így halmozódó pozitív vagy negatív egyenleget a bankok külön számlán vezetnék, amire az állam garanciát vállal, amíg az árfolyamfixálás tart (a tervek szerint júliustól legalább három évig). Ha az időszak végére negatív egyenleg halmozódik fel az adósok számláján, azt nem egyben, hanem egy előre meghatározott ütemezéssel kellene visszafizetni. Egyik banki forrásunk szerint azért sem lenne szerencsés a rendszert túl nagy árfolyamkedvezménnyel indítani, mert azt később a háztartások és nem utolsó sorban a költségvetés is megsínylené.

Szociális bérlakások a menthetetleneknek

Akik jóval túl vannak a 90 napos csúszáson (de akár a fél- vagy az egy éven is), azokat ki kell vezetni a piaci alapú hitelezésből – mondta Gyuris. Az érintettek többsége szociálisan rászoruló családos munkanélküli, náluk nemcsak a lakáshitel-törlesztéssel van gond, már a közműveket és a lakhatás más költségeit sem tudják fizetni. Sok esetben ráadásul több kölcsön is terheli a lakást. Esetükben nem marad más megoldás, mint egy eszközkezelő, ami továbbra is a tervek között szerepel.

Az állami eszközkezelő csak a nem menthető adósok lakásait venné meg, az ingatlanállományt önkormányzati kezelésbe adná. Gyuris szerint a bankok azt szeretnék, hogy ebbe a csoportba ne kerüljön tízezernél sokkal több ingatlan. (Az eszközkezelő az ingatlanokat ár alatt, a bankok szempontjából veszteséggel venné át.)

90 napon túl kamattőkésítés és értékesítés

Az, hogy a legtöbbet emlegetett 90 napon túli, de még kezelhető adóságállománnyal mi történik, a bankok és az adósok közötti külön alkukban dőlne el. Úgy tudjuk, az érintettek döntően két megoldás között választhatnak.

Az egyik szerint a bankok nyitottak lesznek arra, hogy a meglévő adóssegítő programjaik keretében a 90 napon túli lejárt tartozással bíró ügyfeleik is “alkalmassá váljanak” a devizaplafonos törlesztésre, azaz beléphetnek a kormány által felállított árfolyamrögzítési mechanizmusba, ezzel évekre előre tervezni tudják majd törlesztési kötelezettségüket, és mint írtuk, a külön számlán halmozódó (és kamatozó) adósságukra az állam garanciát vállalna. Ezzel a bankokon és az adósokon lévő nyomás is enyhülne valamelyest – erősítette meg Gyuris.

A másik lehetőség az ingatlanok értékesítése. Gyuris szerint megjósolhatatlan, hogy ezt mennyien választják, mert azok is gondolkodnak rajta, akik eddig tudtak törleszteni, csak nehezen. Számuk tíz- és hetvenezer között lehet. Már csak a kereslet hiányzik, az egyelőre pangó lakáspiacot a kormány a forinthitelek kamattámogatásával élénkítené.

A kamattámogatás mértékéről még nincs pontos információnk, a költségvetés terhelhetősége azonban (különösen a tavalyi hiánytúllépés és az idei első negyedéves számok ismeretében) igencsak véges.

Területi kilakoltatási kvóták lesznek

Az április közepétől életbe lépő részleges moratórium június végén jár le, a bankok ekkortól szabadon kezdeményezhetik a kilakoltatási eljárások megkezdését az együttműködésre képtelen és az eszközkezelőből is kiszoruló adósoknál. Azonnali tömeges értékesítésekre mégsem kell számítani, mert minden érintettnek az az érdeke, hogy az árverezésekkel hirtelen megugró kínálat ne nyomja a mélybe a lakásárakat.

Itt jönnek a képbe a kilakoltatási kvóták. Értesülésünket most Gyuris is megerősítette. Mint fogalmazott, a bankok „a 90 napon túli késedelemben lévő ingatlanok meghatározott százalékában ingatlanárverezést indíthatnak meg. A kvótákat területi alapon határozzák meg, és negyedéves időszakokra rögzítik.” Azt nem tudjuk, hogy az egyes időszakokban a nem fizetők hány százalékának lakását lehet piacra dobni. Gyuris szerint a bankok főként azokat az ügyfeleket fogják így kezelni, akik nem hajlandóak semmilyen együttműködésre. „A kényszerítés így szabályozott keretek között zajlik majd.”

forrás: index.hu

A kilakoltatás előtt állókra korlátozná az áprilisban lejáró általános kilakoltatási moratóriumot egy kormánypárti törvényjavaslat. A szabad felhasználású hiteleseket is védenék, ha a pénzt lakásra költötték. A téli hónapokra azonban maradna az általános érvényű moratórium.

Az Országgyűlés honlapján  közzétett javaslatban a fideszes és kereszténydemokrata politikusok kifejtették: arra vonatkozhat a moratórium meghosszabbítása, aki megfelel a vonatkozó törvényben foglalt feltételeknek, azaz természetes személy, lakóingatlant kell elhagynia és nem jogosult más beköltözhető ingatlan használatára, és a végrehajtást kérő lakhatását sem lehetetleníti el a lakásban maradásával.

A feltételek között szerepel még, hogy ne legyen önkényes lakásfoglaló, vagy rendbírsággal sújtott személy. Rögzítették, hogy az érintett olyan személy, akit nem ítélt el a bíróság hitelezéssel kapcsolatos visszaélés miatt, és aki lakáshitel-tartozásból eredő követelés (akár pénzkövetelés, akár kifejezetten ingatlan kiürítésre vonatkozó kötelezettség) végrehajtása miatt áll eljárás alatt.

A törvényjavaslat azokat is védené, akik szabad felhasználású hitelből vették, építették vagy újították föl azt a lakásukat, amiből most ki kellene költözzenek. Akik azonban a pénzt fogyasztási cikkekre költötték, nem védené a törvény.

Határidő nélkül

A kormánypárti politikusok felidézik, hogy a bírósági végrehajtásról szóló, 2010. évi törvény elfogadásával a törvényalkotó speciális feltételekkel állapított meg kilakoltatási moratóriumot a 2010. augusztus 11-e és 2011. április 15-e közötti időszakra. Ennek célja az volt, hogy - néhány kivétellel - a ténylegesen kilakoltatással fenyegetett valamennyi olyan adós, aki sehová nem tudna elköltözni, ideiglenes haladékot kapjon lakása kiürítésére.

Tekintettel arra, hogy a moratórium egy hangsúlyozottan ideiglenes, válságkezelő jogintézmény, s a szabályozásnak fokozatosan vissza kell térnie a követelés-érvényesítés általános rendjéhez, a moratórium időszaka alatt szükségessé vált azon adóscsoportok meghatározása, amelyeket az állam a hiteltartozások felhalmozódása okán kíván új életkezdésük érdekében különböző célzott programokkal segíteni - magyarázták, kiemelve: e körbe az úgynevezett “bedőlt hitelek” adósai is beletartoznak, köztük azok is, akikkel szemben végrehajtási eljárás az utolsó fázisához, a rendőrség közreműködésével történő kilakoltatáshoz ért.

A törvényjavaslat úgy hosszabbítja a moratóriumot, hogy nem adja meg a védőernyő lejáratának dátumát. A benyújtók azt is rögzítik, hogy a téli hónapokban marad a mindenkire érvényes moratórium.

Annak érdekében, hogy időlegesen ne kerüljön sor az érintettek kilakoltatására, a törvényjavaslat rájuk kiterjedően úgy hosszabbítja meg a kilakoltatási moratóriumot, hogy annak végső időpontját nem jelöli meg; a törvényalkotó feladata lesz ezért - a szükséges feltételek fennállása esetén - a moratórium megszüntetéséről gondoskodnia. A dokumetnum szerint

A moratórium részleges fenntartásának terve alátámasztja korábbi értesüléseket, melyek szerint április közepétől csak a legrászorultabbakat védenék a kilakoltatástól. Az eszközkezelő felállításáról és az intézmény anyagi forrásairól, illetve a kilakoltatási kvótákkal kapcsolatban felröppent hírről azonban továbbra sem beszél a kormány

forrás: index.hu

Kilakoltatási kvóta bevezetését fontolgatja a kormány. A kifejezés az április közepéig hatályos teljes kilakoltatási moratórium felpuhítását takarja. Ami a moratóriumból maradna, az a bajban lévők egy mainál szűkebb körének garantálna lakhatás, a kilakoltatási kvótával pedig levegőhöz jutna a bank- és ingatlanszektor, miközben az amúgy törleszteni képes adósok fizetési fegyelme is javulhatna, vélik az elképzelés pártolói.

A bankok megszabadulhatnak a bedőlt jelzáloghitelek egy kis szeletétől, feltehetően néhány százalékától, közben a moratórium részleges fenntartása a szociálisan ellehetetlenülőkön segítene. Ez a kompromisszumos megoldás körvonalazódik információink szerint a kormányban, amit egy, a teljes kilakoltatási moratóriumot felváltó kvótával érnének el.

A tervek szerint az alacsonyra kalibrált kvóta nem oldaná meg az adósválságot (nem is ez lenne a célja), elsősorban a fizetőképes, de mégsem törlesztő adósokat – akikből egyre több van – tenné érdekelté a bankokkal való együttműködésben, hiteleik átstrukturálásában.

A kvótával tehát a bankok azokat az adósokat ültetnék asztalhoz, akik tudnának törleszteni, de a moratórium fedezékében és az állami kimentés reményében nem hajlandók rá. A pénzintézetek adósaik átvilágításával elég nagy találati pontossággal ki tudják szűrni ezt a kört, akik most a mindenkire érvényes moratórium miatt április közepéig érinthetetlenek, hasonlóan mindenki máshoz.

Az elképzelések között van a kvótakereskedelem is. E szerint a bankok adhatnák-vehetnék a kvótákat, így a több rossz adóst felhalmozó bankok nagyobb léptékben tisztíthatnák ki a portfóliójukat. A  kilakoltatási kvótával megelőzhető lenne, hogy az ingatlanpiacon az árakat lenyomó túlkínálat alakuljon ki, mert a bankok nem egyszerre, hanem csak a rájuk eső (esetleg vásárlással bővített) kvótának megfelelő mennyiségben ereszthetnék a piacra a rajtuk maradt ingatlanokat.

Úgy tudjuk, az egyik eldöntendő kérdés az, hogy a kvótát a hitelállomány százalékos arányában vagy egyszerűen darabszámban határozzák-e meg. Utóbbi esetben a drágább lakások kerülnének kalapács alá, mert a hitelezők kvótáik terhére feltehetően a nagyobb értékű lakásoktól szabadulnának. Egyesek szerint ez a megoldás amellett, hogy szociálisan is elfogadhatóbbnak tűnik, az ingatlanpiacnak is kedvezne, mert bővítené a kínálatot azon a piacon, ahol a nagyobb jövedelműek (akiket az egykulcsos adóval is kedvezőbb helyzetbe hoztak) hosszabb távon biztosíthatják a keresletet.

Nem oldanák fel teljesen

A moratórium részleges fenntartásának terve, ha nem is egyértelműen, de több kormányzati nyilatkozatból is kihámozható. Legutóbb Nagy Anna fogalmazott úgy, hogy „még nem született döntés a kilakoltatási moratórium meghosszabbításának módjáról, de a kormánynak továbbra is határozott szándéka, hogy senkit se lehessen kiköltöztetni a házából csak azért, mert nem tudja fizetni a törlesztő részleteket”.

Több forrásból is úgy tudjuk, hogy kvótaügyben gőzerővel folyik az egyezkedés a kormányzati illetékesek és egyes pénzintézetek között, a végleges koncepció azonban még nem készült el, és nekünk sem világos minden részlet.

Csak nevében lesz eszközkezelő

A kormány a nyári nekibuzdulás után belátta, hogy egy grandiózus, az adósok tömegeit mentő, több százmilliárdot felemésztő eszközkezelőre nincs költségvetési mozgástér. Ehelyett egy hárompilléres mechanizmussal (amit azért eszközkezelőnek hívnak) segíthetik ki a bajban lévők egy szűkebb körét. A tervekről ezután hónapokon át semmit sem lehetett hallani.

Január közepén Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter hozakodott elő a dologgal, amikor elárulta, hogy a nemzeti eszközkezelő társaságról szóló jogszabály normaszövegének már az utolsó fázisán dolgoznak, ismeretei szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) már az utolsó finomításokat végzi.

Bár részletes bejelentés azóta sem volt, a Nemzetközi Valutaalapon keresztül nemrég kiszivárogott néhány . részlet. A kormány az IMF-dokumentum alapján azzal számol, hogy az adósmentő mechanizmus első és a második pillérében lehet tartani gyakorlatilag az összes adóst.

Ez lényegében azonos az őszi tervekkel, annyi eltéréssel, hogy az eszközkezelőre szánt költségvetési források a vártnál is szűkösebbnek látszanak. Az IMF-anyag szerint az NGM idén és jövőre nem szánna tíz-tizenegymilliárd forintnál többet az adósmentésre. Bár a tervek szerint a keret 2013-14-re százharmincmilliárdra bővülne, ez most nem tűnik többnek egy aligha számon kérhető ígéretnél.

Mire elég tízmilliárd?

A tíz-tizenegymilliárdos összegből az következik, hogy az eszközkezelő harmadik pillére gyakorlatilag üresen maradna, úgy fest tehát, hogy a kormány középtávon lemondott az ingatlanok állami (önkormányzati) átvételéről. Az adósságok nagy része a bankok könyveiben maradna, amelyek a kilakoltatási kvótákkal a kezükben valamivel erősebb pozícióból tárgyalhatnak az adósokkal áprilistól.

Az eszközkezelő forrásait látva ez nemcsak a bankok, hanem az állam érdeke is. Minél több ügyfél adósságát tudják átstrukturálni a bankrendszeren belül (a tervek szerint ennek költségeit vagy azok egy részét a bankoknak kellene összedobniuk), annál kevesebb ügyfél szorulna az állami programra (a tervek szerint az eszközkezelő állami részét az MFB-n keresztül finanszíroznák).

Ha sikerülne elérni, hogy az eszközkezelőhöz tényleg csak a legrosszabb helyzetben lévő, általában vidéki, kisebb hitelekkel bajlódó, családos munkanélküliek, szociálisan rászorulók kerüljenek, akkor megnyílna a lehetőség ennek a szűkebb körnek az érdemi támogatására.

Hány emberen segíthet?

Csak a tavaly év végi adatokból tudunk kiindulni. Ezek alapján százhétezren csúsztak meg nagyon – kilencven napon túl – a hiteltörlesztéssel. A csúszás miatt hiteleik egésze lejárt követelésnek minősül, ezek  összértéke 574 milliárd forint. Egyes – persze vitatott – számítások szerint az érintettek ötöde-negyede, 21-26 ezer adós volt totálisan lehetetlen helyzetben tavaly (nevezhetjük őket a hazai subprime rétegnek). Ők azok, akik a válság előtti években jellemzően csupán az ingatlanfedezet alapján (jövedelem- és érdemi hitelképességi vizsgálat nélkül), ügynökhálózaton keresztül és alacsony marzzsal dolgozó bankoktól kaptak kölcsönt.

Becslések szerint lejárt összadósságuk valahol száztíz- és százötvenmilliárd forint között van, sokan közülük száznyolcvan–háromszáz napja vagy régebben nem törlesztettek. Számuk áprilisig biztosan nő.  Ráadásul eközben a korábban kétéves állami áthidaló hitelekért folyamodtak fele – a két év lejártával – hamarosan megint bajba kerülhet, hiszen sem a foglalkoztatás nem bővült érdemeben, sem a reálbérek nem emelkedtek az elmúlt két évben.

A tízmilliárdos előirányzatot látva a kormány elsősorban ennek a csoportnak a megtámogatásában gondolkodik, de nem lakásaik, csupán részleteik átvállalásával. Az adósok többségének nem nagyon lesz más választása, mint hogy problémáját bankjával közösen megoldja.

forrás: index.hu

A hazai közvéleményt még nem, a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) azonban a jelek szerint már tájékoztatta a Nemzetgazdasági Minisztérium a rossz adósok megmentését célzó programról, benne a Nemzeti Eszközkezelő Társaság működésének legfontosabb elveiről. Az IMF által tegnap közzétett dokumentum a program három fő pillérét és a tervezett költségeket is ismerteti.

Mint ismertes, az IMF tegnap közzétette a IV. cikkely szerinti felülvizsgálathoz fűzött igazgatótanácsi közleményét. A dokumentumból kiderül: a kormány tájékoztatást adott az IMF-nek a Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter januári nyilatkozata szerint “végső simítás” alatt álló Nemzeti Eszközkezelő Társaságról. Ugyan a rendszer egyes elemeiről néhány kormányzati és kormánypárti nyilatkozat illetve kiszivárogtatás alapján már lehetett sejtésünk, hivatalos tájékoztatást a közvélemény még nem kapott minderről.

Az IMF dokumentumából kiderül: a kormány az eszközkezelőhöz kapcsolódóan szinte csak minimális költségekkel számol a következő két évre, ezt követően azonban megemelkedhetnek az adósmentő programhoz kapcsolódó ráfordítások. Mindez azt vetíti előre, hogy nem számíthatunk gyors megoldásra, és komoly kétségek merülhetnek fel a kilakoltatási moratórium feloldásával, a hazai jelzáloghitelezés problémáinak mielőbbi megoldásával és a hitelezés egészséges körülmények között történő újraindulásával kapcsolatban is.

Az IMF dokumentuma az alábbiakat tartalmazza a témával kapcsolatban:

Struktúra

A rendszer három “pillér” köré épül. Az első pillér szerint a bankokat ösztönöznék arra, hogy a hitelek átstrukturálására vonatkozó opciók széles palettáját kínálják a bajba jutott adósok számára. Amennyiben ezt követően ismét nem-teljesítővé válik a hitel, a második pillérben állami garanciáért folyamodhat a bank az újobb átstrukturálási költségek fedezésére. Amennyiben az első két pillér nem működik, a helyi önkormányzat szerezné meg az ingatlant, hogy azt bérbe adhassa a bajba került adósnak. A Nemzeti Eszközkezelő Társaság (az IMF szóhasználatában National Asset Management Agency, NAMA) a második és a harmadik pillért felügyelné, az intézmény szervezete azonban még felállításra vár.

Célcsoport

Csak azok az alacsony jövedelmű háztartások lennének jogosultak minderre, amelyek legalább 12 egymást követő hónapon keresztül eleget tettek a jelzáloghitelre vonatkozó fizetési kötelezettségüknek.

Költségek

A kormány díjat szed (vélhetően a bankoktól) a második pillérben vállalt garanciáért. A rendszernek lesznek kezdeti költségei is, hisz a háztartások egy része vélhetően azonnal a harmadik pillérbe kerül. Végül a jelenleg bajban lévő adósok mintegy harmada válhat erre jogosulttá, ugyanakkor e megoldás részletei még véglegesítésre várnak. A kormány az IMF szerint azzal számol, hogy az első és a második pillérnek köszönhetően a harmadik pillérhez kapcsolódó költségek csak később merülnek fel. Ezzel kapcsolatban a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint 10-11 milliárd forint lehet a rendszer költsége 2011-2012-ben, 2013-2014-ben pedig 130 milliárd forint (a GDP közel 0,45%-a).

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Még nem született döntés a kilakoltatási moratórium meghosszabbításának módjáról, de a kormánynak továbbra is határozott szándéka, hogy senkit se lehessen kiköltöztetni a házából csak azért, mert nem tudja fizetni a törlesztő részleteket - jelentette ki kérdésre válaszolva Nagy Anna a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón, írja az MTI.

A kormányszóvivő hangsúlyozta: még nem dőlt el, hogy pontosan milyen formában próbálja majd megakadályozni a kormány a kilakoltatásokat a moratórium április 15-i lejárta után. Ez a következő hónapokban fog pontosan kiderülni - tette hozzá Nagy Anna.

Piaci elemzők, és több szaktekintély is korábban már aggályát fejezte ki az ingatlan árverési moratórium fenntartásával kapcsolatban, mivel véleményük szerint ezzel a módszerrel az állam, a piac tisztulási folyamatát mesterséges eszközzel hátráltatja. Ez az állapot bizonytalanságot eredményez, és rövid távon beszorítja a lakáspiacot.

Annak ellenére azonban, hogy a piacra hirtelen nagy mennyiségű, jellemzően közepes vagy rosszabb minőségű lakást zúdítanának, a piaci szereplők végre szembesülhetnének a valósághoz közelebb álló eszköz értékekkel. Ez a folyamat a tisztuláson, és az egyensúlyon túl, az egyes alpiacokon várható árzuhanás után, gyorsabb stabilizálódást és adott esetben áremelkedést jelenthet. Persze ez csak az érem gazdasági oldala. Az állam szempontjából azonban komolyan kell mérlegelni a döntés szociális hatásait is, melyek a legrosszabb szcenáriók szerint, akár katasztrofálisak is lehetnek.

A szóvivő asszony kérdésre válaszolva azt sem tudta megmondani, hogy mikorra állhat fel a nemzeti eszközkelező alap.

Január közepén Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter arról beszélt: a Nemzeti Eszközkezelő Társaságról szóló jogszabály normaszövegének már az utolsó fázisán dolgoznak, ismeretei szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium már az utolsó finomításokat végzi.

Még egy tavaly október végi cikkünkben azt írtuk, hogy “Rogán Antal szerint azoknak, akiket szerződésfelmondás fenyeget, az érdemi segítséget a kilakoltatási moratórium adja, amely tavaszig hatályban marad. Ennek kapcsán megjegyezte: reméli, még az idén a parlament elé kerül a Nemzeti Eszközkezelőről szóló javaslat.”

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Lazulnak a BAR-lista szabályai, az eddigi öt év helyett egy év után is törlik a rossz adósokat a rendszerből, ha rendezték a tartozásukat. 100 ezernél is többen kerülhetnek le a feketelistáról, ami a bankok szerint kockázatosabbá teszi a hitelezést, emiatt a jó adósokkal is magasabb kockázati felárat fizettethetnek majd.

Hamarosan  megfogyatkozik a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) “feketelistáján” (közismert nevén: BAR lista) nyilván tartott lakossági hiteladósok száma, egy decemberi törvénymódosítás nyomán ugyanis a korábbi öt év helyett csak egy évig lehet megőrizni az adataikat.

A lakossági “feketelistás” nyilvántartásba azok kerülnek be, akik legalább a minimálbér (2010-ben 73500, 2011-ben 78000 forint) összegét kitevő kölcsönösszeg megfizetésével folyamatosan, több mint 90 napon át késlekednek. Az is felkerül a lakossági listára, aki hamis okmánnyal igazolja magát, hamis adatot közöl, vagy bankkártyával visszaélést követ el.

Egérút

Az adatokat eddig a mulasztás megszűnését követően öt évig kellett nyilvántartani. Az idei évtől változott a szabályozás: a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozásnak ezután az adatszolgáltatással kapcsolatos szerződésből eredő késedelmes tartozás teljesítése esetén, a teljesítéstől számított egy év elteltével haladéktalanul, és vissza nem állítható módon törölnie kell a KHR-ből az információkat. Azoknak az adatait, akiknek az adósságát leírták, továbbra is öt évig kell megőrizni.

forrás: index.hu

2011. január 1-ei hatállyal módosult a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény. A módosítások révén:
1./rugalmasabbá válik a szerződéses összeg felhasználása,
2./növekszik az államilag támogatott elő-takarékossági idő.

Ad.1.
A szerződéses összegek felhasználására vonatkozó szabályok jobban alkalmazkodnak a realitásokhoz, azáltal, hogy a megtakarítást és a lakáskölcsönt nemcsak a lakás-előtakarékoskodó, illetve a kedvezményezett, hanem a közeli hozzátartozóik is felhasználhatják:
- a család által igénybe vehető állami támogatás kötöttségek nélkül megtöbbszörözhető,
- a család minden tagja köthet egy-egy szerződést, anélkül, hogy minden családtagnak tulajdont kellene szereznie, a felhasználás egy ingatlanra is összevonható,
- a kiskorú kedvezményezett esetén nem kell a kiskorú tulajdonában lennie a lakáscél-ingatlannak, e megtakarítás is fordítható a szülők lakására (ettől függetlenül a gyámhatósági hozzájárulásra továbbra is szükség lesz),
- házastársak esetén is, ha pl. a férj van bejegyezve tulajdonosként és a férj nevére szólnak a számlák, ez elfogadható lesz a feleség megtakarítása vonatkozásában is,
- egy évek múlva „lejáró” szerződést a családon belül majd az a családtag használhatja fel, akinek éppen valamilyen lakással kapcsolatos kiadást kell finanszíroznia (felújítás, bővítés, csere, vétel, stb.).
Ezek a rendelkezések minden szerződésre, a korábban megkötöttre továbbá a kiutaltra, felmondottra is vonatkoznak.

Ad.2.
Egy szerződés betétbefizetéseire az állami támogatás a jelenlegi 8 év helyett, a jövőben 10 évig jár. Ezzel a lehetőséggel 10 év alatt:
- mintegy 3,4 millió Ft megtakarítás is elérhető,
- a fenti összegből 720 ezer Ft az államtól kapott támogatás,
- ehhez még mintegy 4,7 millió Ft olcsó forint alapú fix kamatú lakáskölcsönt is kaphat a megtakarító,
- egy szerződésre összesen 8,1 millió Ft, szerződéses összeg érhető el, amely több szerződéssel még többszörözhető.

Ez a rendelkezés viszont csak a 2011. január 1-jét követően kötött lakástakarék szerződésekre vonatkozik.

Hívja szakértőinket, ha további kérdései vannak!

Az elmúlt hat évben mindössze egyszer, idén januárban vett fel az októberinél kevesebb lakáshitelt a magyar lakosság - derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ma közzétett adataiból. A lakossági betétállomány ugyanakkor az elmúlt hónapok csökkenése után emelkedett, ami a lakáshitelekhez hasonlóan szezonális hatásnak is köszönhető.

HITELEK

A nyári lassú emelkedés után októberben csökkent a lakosság forinthitel-felvétele, így a forinthitelek 16,6 milliárd forintos nettó növekménye ezúttal is elégtelen volt ahhoz, hogy kompenzálja az októberben 45,1 milliárd forintra rúgó nettó devizahitel-törlesztést. Összességében (kissé egyszerűsítve) tehát 28,5 milliárd forinttal törlesztett több hitelt a lakosság októberben, mint amennyit felvett.

A hazai jelzáloghitelezésről semmi jó nem mondható el: utoljára a tél közepén vett fel az októberi 27 milliárd forintnál is kevesebb hitelt a lakosság. Így ez az októberi szint az elmúlt közel hat év második legalacsonyabb értéke. Az újonnan kihelyezett jelzáloghiteleken belül a devizahitelek aránya 1,4%-ra csökkent, ami csak a ritka hitelkiváltásoknak köszönhetően nem 0%.

Októberben a kihelyezett jelzáloghitelek 62%-a lakáshitel volt, ezek összege 16,9 milliárd forintra rúgott, ami szintén a statisztikáinkban szereplő 2005. januárja óta eltelt csaknem hat év második legalacsonyabb összege. A téli hónapokra jellemző a lakáshitelek visszaesése, a friss októberi szám azonban még kevesebb új lakáshitelt sejtet az előttünk álló téli hónapokra.

Kedvezőtlen hír a lakáshitel-felvételt fontolgatóknak, hogy az egyedüli megoldásként szóba jövő forinthitelek hitelköltségei is emelkedni kezdtek októberben, és elérték a 9,81 százalékot. Igaz, az elmúlt hónapokban volt ennél jóval magasabb is a forinthitelek költsége, csakhogy akkor rendelkezésre álltak a devizahitelek is, melyekre most nem számíthat a hitelfelvevő.

A közelgő karácsonyi szezon kedvezhet a fogyasztási hiteleknek, ezekben sem volt tolongás azonban októberben: kevesebb mint 23 milliárd forint fogyasztási hitelt vett fel a lakosság, szemben a válságot megelőző években nem egyszer előforduló 100 milliárddal. A devizahitelek gyakorlatilag a fogyasztási hitelezésben is eltűntek.

A lakáshiteleknél tapasztalthoz hasonlóan a forint alapú fogyasztási hitelek költségmutatója is nőtt október folyamán, és meghaladta a 21 százalékot. Amint a Magyar Nemzeti Bank novemberi stabilitási jelentése is rámutatott: a közeljövőben nem elsősorban az alacsony hitelkereslet, sokkal inkább a bankok mérsékelt hitelkínálata miatt várható alacsony hitelezési aktivitás. A hitelköltségek enyhe emelkedése erre is utalhat.

Október végén a háztartások hitelállománya 8130,5 milliárd forintra rúgott. Mivel a hónap elejétől a hónap végéig a forint némi erősödése volt megfigyelhető, a devizahitelek aránya 66,7%-ról 65,6%-ra csökkent, az azóta bekövetkezett árfolyammozgások azonban ismét a devizahitel-állomány növekedését vetítik előre.

BETÉTEK

A betétek esetében említésre méltó fejlemény, hogy a korábbi visszaesés után nőtt a lakosság betétállománya, ez azonban elsősorban a látra szóló és folyószámla-betétek emelkedésének köszönhető. Ezek a nem lekötött betétek ugyanis 62,9 milliárd forinttal nőttek a hónap folyamán, aminek jó része a korábbi tapasztalatok alapján a közelgő ünnepek miatti vásárlási előkészületeknek is betudható.

A háztartások betétállománya október végén 7197,8 milliárd forintra rúgott, ennek 67%-a egy éven belül lekötött betét, csaknem 24%-a pedig lekötés nélküli betét volt.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Az szja-törvény egyik januártól hatályos pontja alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a munkáltató által lakáscélú felhasználásra meghatározott feltételek szerint nyújtott vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is), feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt.

A kormányrendelet szerint abban az esetben méltányolható a lakásigény, ha a lakásigény mértéke (az igénylő és a vele együtt költöző családtagok száma alapján meghatározott lakószobák száma) és a lakás építési (vásárlási) költsége megfelel a kormányrendelet 3. § (2)-(6) bekezdéseiben foglalt feltételeknek.

Ha a munkáltató olyan kedvezményes kamatozású lakáscélú kölcsönt enged el, amelyre nézve annak nyújtásakor az szja-törvény 72. § (4) bekezdésének f) pontjában foglaltak miatt vizsgálni kellett a méltányolható lakásigény mértékét, és ez a feltétel a kormányrendelet 3. § (2)-(3) és (5) bekezdései szerint fennállt, akkor a kölcsön elengedésekor ezt a feltételt nem kell ismételten vizsgálni.

Egyéb esetben (pl. olyan igazoltan lakáscélú felhasználásra adott kölcsönök esetében, amelyek nyújtásakor a méltányolható lakásigény mértékét nem kellett vizsgálni) az elengedett összeg akkor minősülhet adóterhet nem viselő járandóságnak, ha az a lakás, amelynek vásárlásával, építésével, korszerűsítésével kapcsolatban a kölcsönnyújtás történt, a kölcsön elengedéskor megfelel a kormányrendelet 3. § (2)-(3) és (5) bekezdéseiben meghatározott méltányolható lakásigény mértékének.

A méltányolható lakásigény mértékét az alábbiaknak megfelelően határozza meg a kormányrendelet:

Bármely lakáscélú munkáltatói hitel esetében az építési átlagköltség vizsgálata nem feltétel, ezért azt utólag a hitel elengedésekor sem kell vizsgálni. Ugyanakkor annak a feltételnek teljesülnie kell, hogy az öt év alatt történő összes elengedés a vételár vagy a teljes építési költség 30%-át, illetve az 5 millió forintot nem haladhatja meg.

Az előzőek vonatkoznak a más munkáltatótól vagy hitelintézettől korábban felvett lakáscélú kölcsön visszafizetésére szolgáló munkáltatói hitel elengedésére is.

forrás: penzcentrum.hu