Hitel Blog - Aktualis Hitelek . hu

Az utóbbi öt évben mindössze egyetlenegyszer, idén januárban vettek fel olyan kevés lakáshitelt a magyarok, mint a statisztikákban már szereplő legutóbbi hónapban, májusban. Kiszáradt tehát a hitelezés, pang a piac, nincs okunk mozgalmas időszakról beszélni – mondaná egy laikus. Érdekes és eseménydús hónapjait éli a magyarországi lakáshitelezés – véli ezzel szemben e cikk szerzője. A fenti ellentmondás a hiteladósok, a hitelnyújtók és az állam szempontjainak a figyelembevételével könnyen feloldható.

A magyar lakosság 93,9 milliárd Ft összegben vett fel lakáshitelt az év első öt hónapjában. A szám önmagáért beszél: egy évvel korábban 147,1 milliárd, két éve pedig 333,1 milliárd Ft volt ugyanez az összeg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint. A háttérben nem elsősorban a lakáspiac kínálati oldali visszaesése áll. A helyzet jól mutatja az Amerikából indult pénzpiaci válság hosszan elhúzódó hatásait, azt a hitel- és bizalomvesztést, amely hazánkban nem csupán a lakossági pénzügyek intézését, de a lakhatás új feltételeinek megteremtését is rendkívül kedvezőtlenül érintette.
A legutóbbi két évben a visszaesés mellett az újonnan kihelyezett hitelek devizanem szerinti összetételében is látványos változás következett be. Míg a válság előtti hónapokban a hitelek közel 90%-át az alacsony kamattal kecsegtető svájci frankban nyújtották a bankok, mára ez teljes egészében elveszítette létjogosultságát. 2010 júniusában az utolsó kereskedelmi bank is felhagyott a frankhitelezéssel, bár igény vélhetően - ha kisebb mértékben is, mint korábban - maradt volna erre az ügyfelek részéről.
A frankhitelek eltűnését nem a kereslet kiszáradása vagy az árfolyamkockázatok hirtelen felismerése idézte elő. Március 1-jén hatályba lépett a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet első része, amely az újonnan kihelyezett hitelek hitel-hitelbiztosítéki arányát (loan-to-value, LTV-mutató) forinthitelek esetén 75, euróhitelek esetén 60, frankhitelek esetén pedig 45%-ban maximálta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy devizahitelt csak a meglehetősen magas önrésszel vagy pótfedezettel rendelkező ügyfeleknek ítélnek oda a bankok. A június 11-én életbe lépő második lépcső ezt még azzal is megtoldotta, hogy az euróhitelek törlesztőrészlete nem lehet magasabb a bankok által meghatározott hitelezhetőségi limit 80, a frankhiteleké pedig ennek 60%-ánál.

A kegyelemdöfést a devizahiteleknek végül az új kormány 29 pontos gazdasági akcióterve adta meg: a vonatkozó törvénymódosítások hatálybalépése után nem alapítható jelzálogjog a természetes személyek (az egyéni vállalkozók kivételek) devizaalapú kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására. Bár a meglévő devizahitelek kiváltására és fedezetcseréjére mindez nem vonatkozik, a törvénymódosítás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a devizaalapú lakáshitelezésnek Magyarországon jó időre vége. Abban a kérdésben, hogy az euró néhány év múlva várható bevezetésének fényében nem jelent-e ez túlzott reakciót az elmúlt két év történéseire, a szakértők véleménye nem egységes.
Deviza helyett forint?

A fentiek ellenére a forinthitel eddig nem tudta betölteni azt az űrt, amelyet a devizahitelek maguk mögött hagytak. Bár a bankok májusban már az új lakáshitelek 77%-át forintban helyezték ki, a forinthitelek összege nem éri el azt a volument sem, amit például tavaly júniusban és júliusban a korábbi lakáshitel-támogatási program kivezetése előtt ítéltek oda az ügyfeleknek. Ennek egyik oka - a lakosság alacsony megtakarítási és kockázatvállalási szintjén túl - az a tény, hogy a forinthitelek átlagos hitelköltség mutatója valamivel még mindig 10% fölött van, és egyelőre a néhány bank által meglehetősen kis kamatmarzs mellett kínált hitelek sem tekinthetők kellően olcsónak.
Mindebből egyenesen következne a korábban alkalmazott állami megoldásokhoz hasonló kamattámogatási program bevezetése - csakhogy ehhez rendkívül korlátozott az államháztartás mozgástere. Talán emiatt is hajlik az új kormány egy olcsóbb, egyúttal az ügyfelek alacsony előtakarékossági hajlandóságát fokozó megoldásra. Ennek elsősorban a lakástakarék-pénztárak lennének a haszonélvezői, és csak áttételesen a kereskedelmi bankok. Bencsik János belgazdasági államtitkár már többször utalt rá: a hitelezés lakáskasszákon keresztül történő ösztönzésének része lehet a lakástakarék-pénztári szerződések maximális futamidejének, az évente elnyerhető állami támogatás maximális összegének és a lakáskasszák hitelezési limitjének emelése, illetve az egyes szerződések családon belüli összevonhatóságának megteremtése is. Mivel a lakástakarék-pénztárak forrásállománya és hitelezési kapacitása jelentősen elmarad a kereskedelmi bankokétól, mindettől rövid távon nem kell csodát várni.
Annál is kevésbé, mert a kormány úgy döntött: az egyes nemzetgazdasági szektorok közül elsősorban a pénzügyi szektorra kivetett különadóból gyűjti be a 3,8%-os költségvetési hiánycél tartásához nélkülözhetetlen mintegy 200 milliárd Ft-ot. A lakáshitelezést végző pénzügyi szervezeteknek ebből csaknem 130 milliárd Ft-ot kell befizetniük, még ebben az évben, két részletben (szeptemberben és decemberben). A bankadó hatása egyelőre kiszámíthatatlan, de biztosra vehető, hogy ez önmagában egyrészt drágítja, másrészt visszaveti a hitelkínálatot. Az ezzel ellentétes bankári nyilatkozatok ellenére ugyanis nem valószínű, hogy a bankok 100%-ban lenyelik a bankadó terhét, másrészt csökkenti az adó a bankok likviditási és tőketartalékait, ami a hitelezés mennyiségi mozgásterét is szűkíti.

Romolhat még a hitelportfólió

Tovább nehezíti a bankok dolgát, hogy még nem biztos, hogy megállt a lakossági hitelportfólió romlása. Bár az ezzel kapcsolatos friss adatok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) statisztikáiban lapzártánk idején még nem voltak elérhetők, sejthető, hogy a kilencven napon túli fizetési késedelembe esett jelzáloghitel-szerződések aránya megközelítette a teljes szerződésszám 10%-át. Ez - a meghosszabbított kilakoltatási moratóriummal és a fedezetként bevont ingatlanok árának további csökkenésével egyidejűleg - azt jelenti, hogy a bankok egyre több hitelüket minősítik át problémássá, és egyre nagyobb hitelezési veszteségeket kell utánuk leírniuk. És korántsem biztos, hogy a folyamat megáll, a frank árfolyama ugyanis június eleje óta 200 Ft fölött van. Azért fontos kérdés ez, mert a bankok meglévő lakáshitel-portfóliójának 58%-a jelenleg is svájci frankban van denominálva, és a frankhitelesek többségének havi törlesztőrészlete a hitelfelvétel óta csaknem harmadával emelkedhetett.
Az összes devizahiteles számára némi könnyebbséget jelentene a PSZÁF új elnökének, Szász Károlynak a sajtóban felvázolt javaslata, amely szerint a bankok a jövőben nem alkalmazhatnák saját eladási árfolyamukat a devizában meghatározott törlesztőrészletek forintra történő átszámítása során, ehelyett középárfolyamaikat vagy az MNB hivatalos napi devizaárfolyamát kellene alkalmazniuk. Ha jogszabályi formát ölt a javaslat, ez önmagában is több milliárd forinttal apaszthatja a bankok éves profitját, az adósoknak pedig havonta egy-két ezer forintos megtakarítást jelenthetne.
Végezetül az ír mintára megálmodott Nemzeti Eszközkezelő Társaság felállításáról is érdemes néhány szót szólni. Az intézmény nem csupán a devizahitelesek, hanem a hírek szerint az összes fizetési gonddal küszködő magyarországi lakáshiteles tartozását megvásárolhatná a bankoktól, a lakások tulajdonjogát pedig bérleti joggá alakítaná. Az ügyfeleknek így az állami szereplő számára a hiteltörlesztésnél alacsonyabb bérleti díjat kellene fizetniük. Azon túl, hogy a program finanszírozási forrása egyelőre bizonytalan, az is nagy kérdés, milyen áron vásárolná meg az állami intézmény a bankok bedőlni látszó hiteleit. A bankok mindenesetre még a legrosszabb minőségűnek tartott fedezett hiteleiket sem adják el a követeléskezelőknek a tartozás értékének 30-40%-ánál alacsonyabb áron.

forrás: resourceinfo.hu

A múlt hét közepéig véleményezhették a magyar bankok Szász Károly új PSZÁF-elnök javaslatát, mely szerint a jövőben a tárgynapot megelőző jegybanki középárfolyamot használják a devizahitelek aktuális törlesztőrészletének meghatározása során - tudta meg a Napi Gazdaság.

Szász Károly szerint olyan, az árfolyam-politika végrehajtásáért felelős szervezet által meghatározott árfolyamról van szó, amely a fogyasztóvédelem szempontjából is megoldást jelent. Ami a hitelnyújtók saját árfolyamát illeti, számos kölcsönnyújtó és lízingcég nem is jegyez ilyet.

A Napi úgy tudja, a bankok megosztottak a kérdésben, az OTP-nél például arra hivatkoztak, hogy a bankok marzsbevétele nem a jegybanki középárfolyam és a bank saját, ügyfelek felé érvényesített eladási árfolyama, hanem a bankközi devizapiac eladási árfolyama és a bank saját, ügyfelek felé érvényesített eladási árfolyama közötti különbségnek felel meg.

A jegybanki középárfolyam alkalmazásával - mivel alacsonyabb, mint a bankközi eladási árfolyam - ráadásul veszteségük keletkezne a bankoknak - érvelnek az OTP-nél. Az UniCreditnél úgy vélik - bár egyes hiteleknél már alkalmazzák a középárfolyamot -, hogy az árfolyam-megállapítás időbeni eltérése miatt újabb árfolyamkockázat keletkezne a piacon.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Az év első fele a jelzáloghitelezés példátlan visszaszorulásáról, június hónap viszont már a forint alapú lakáshitelek nagy, öt éve nem látott volumenű kihelyezéséről szólt a magyar bankoknál. Igaz, a devizahitelek egykori csúcsához képest ez az összeg sem nagy, az alacsonyabb önerőért cserébe egyre több ügyfél vállalja a forinthitelek általában magasabb törlesztőrészletét. Júliustól a deviza alapú jelzáloghitelek tiltása miatt nem is lesz más lehetősége a családoknak, mint forint alapú hitelt felvenni. A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, a magyarországi lakossági hitelezés hosszú évekig nem fog visszatérni válság előtti szintjére, és a különadóval sújtott bankok továbbra is a meglévő hitelportfóliók megfelelő kezelésére összpontosítanak.

Gyászos félév.

Még a tavalyinál is 30%-kal kevesebb, mindössze 205 milliárd forint lakossági jelzáloghitelt helyeztek ki a magyar hitelintézetek az idei év első felében - derül ki a Magyar Nezmeti Bank (MNB) ma reggel közzétett statisztikáiból. Ez az összeg mindössze 26%-a a 2008-as csúcsnak, sőt, a 2005-ösnek is csak kétharmada. Felhasználási céljukat tekintve azonban nincs jelentősebb változás, a jelzáloghitelek 58%-át használták hivatalosan is lakáscélra az idei év első hat hónapjában.

Annál nagyobb a változás a jelzáloghitelek devizanem szerinti összetételében: míg 2005-ben 66, 2006-ban 83, 2007-ben 91, 2008-ban pedig 93%-os arányt képviseltek a devizahitelek (ezek túlnyomó része svájci frank alapú volt), tavaly már csak a hitelek 78, idén pedig mindössze 43%-át nyújtották devizában a hitelintézetek az év első felében. A devizahiteleken belül az euró vette át a svájci frank korábbi szerepét. Ebben a svájci frank árfolyamához képest tapasztalt nagyobb forintgyengülésen és a bankok visszavonulóján túl a frankhitelt jelentősen diszkrimináló körültekintő lakossági hitelezésnek is szerepe volt.

Életre kelő forinthitelek.

Miután júliusban az új kormány megtiltotta a deviza alapú hitelekre történő jelzálogjog-bejegyzést, néhány hónapon belül euró alapú jelzáloghitelekkel sem fogunk találkozni. A tiltás jórészt a piaci gyakorlatot követi: míg a devizahitelek állománya tranzakciós alapon soha nem látott összegben, 31,6 milliárd forinttal csökkent júniusban, a forinthiteleké egy éve nem látott mértékben, 26,3 milliárd forinttal nőtt. Devizában tehát nettó hiteltörlesztő, forintban fél éve folyamatosan nettó hitelfelvevő a magyar lakosság.

Az újonnan kihelyezett jelzáloghitelek körében júniusban 18,2%-ra csökkent a devizahitelek aránya, holott még tavaly is 70-80% körüli arány volt jellemző. A teljes jelzáloghitel-kihelyezés júniusban 40,78 milliárd forint volt, ebből 24,7 milliárd forint volt lakáshitel.

A devizahitelek egyre gyorsabb ütemű háttérbe szorulása a lakáshitelekre és a szabad felhasználású jelzáloghitelekre egyaránt jellemző. Júniusban 19,9 milliárdnyi forint alapú lakáshitelt és 4,8 milliárdnyi deviza alapú lakáshitelt vettek fel a háztartások, a szabad felhasználású jelzáloghitelek körében 13,4 milliárd és 2,68 milliárd forint ez a két összeg.

A forint alapú lakáshitelezésben sikerült átlépni egy lélektani határt: utoljára 2005 júniusában volt ilyen magas a kihelyezett összeg, összegszerűen 21,6 milliárd forint. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy míg négy évvel ezelőtt ez 41%-ot jelentett a lakáshiteleken belül, most már a lakáshitelek 81%-át vették fel az ügyfelek forintban. Nem lehet azt mondani, hogy a lakáshitelezés fellendült volna, a 24,7 milliárd forint kihelyezés a tavalyi évi nyomott szinteknek felel meg.

Nem adnak okot bizakodásra a lakáspiaci adatok sem. A KSH legfrissebb adatai szerint a használatba vett lakások száma 34, az új engedélyeké 41 százalékkal alacsonyabb, mint 2009 első félévében volt. A befejezett lakásépítkezések száma két régióban közel felére, további háromban kétharmadára csökkent. Még inkább gyengült az építési szándék: az új engedélyezések 5 régióban felére-egyharmadára csökkentek. Csak a fővárosban kértek ugyanannyi engedélyt ebben a félévben, mint az előző év azonos időszakában.

A forint alapú lakáshitelek hitelköltség-mutatója elérte már azt a viszonylag alacsony szintet, amely az ügyfelek négyötöde számára vállalható a kisebb önerőért cserébe - derül ki az adatokból. Míg ugyanis például euróhitel esetén a fedezetül felkínált ingatlan hitelbiztosítéki értékének legalább 40%-át önerőből vagy pótfedezettel kell biztosítani a vételhez, a forinthiteleknél csak 25%-ban van szükség erre. Az euróhitelek árfolyamkockázatával szemben a forinthitelek magasabb kamatkockázatát és átlagosan több mint két százalékponttal magasabb hitelköltségét vállalják az ügyfelek.

A magyar lakosság teljes hitelállománya a májusi 8068 milliárd forintról júniusban 8647,8 milliárd forintra nőtt, e mögött azonban elsősorban a svájci frank erősödése húzódik meg, és nem tükrözi a családok hitelfelvételi kedvének változását.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság

Mint ahogyan azt már korábban is blogoltuk, alkotmányossági aggályokat is felvet az, hogy mától elvileg nem lehet jelzálogalapú devizahitelt felvenni. A július elsejei bevezetés ugyanis a visszamenőleges negatív jogalkotás tilalmába ütközhet. A devizahitel-stop több kérdést is felvet: mi lesz azokkal, akik már elkezdék a hitelfelvétei procedúrát, illetve mennyire nehezít meg a meglévő hitelesek helyzetét. Úgy tudjuk a hitelátváltásra nem terjed ki a törvénytervezet.

“Deviza hitel: a forint alapú hitelnél kedvezőbb kamatozás” – még szerda este is ez a hirdetés szerepelt a legnagyobb hazai bank honlapján. Pedig ha valaki ennek hatására ma besétál egy bankfiókba, akkor ilyet már nem kínálhatnak neki. Törvény ugyan még nincs, a kormány javaslata sem olvasható sehol, de szerdán a gazdasági miniszter bejelentette: július elsejétől megszüntetik a jelzálogalapú devizahitelezést.

Az erről szóló törvényjavaslatot péntek délig nyújtják be a parlamentnek, és Matolcsy György bevallása szerint is 2-3 hét alatt fogadhatják el. A devizahitel-stopot a kormány azonban visszamenőleges hatállyal, július elsejétől lépteti életbe a törvényt, ami alkotmányossági aggályokat is felvet.

Visszamenőleges hatályú nem lehet

Nagy valószínűséggel alkotmányellenes lesz a jelzálog alapú devizahitelezés megszüntetése, amennyiben a parlament július közepén visszamenőleges hatállyal hozza meg törvényt - mondta a Hírszerzőnek Kolláth György alkotmányjogász. Szerinte “ilyen intézkedést jogállamban nem lehet tenni”, egy ilyen törvény ugyanis a visszamenőleges negatív jogalkotás tilalmába ütközne. Ez azt jelenti, hogy visszamenőlegesen nem lehet olyan jogszabályt hozni, ami utólag kárt okozhat valakinek azért, mert az új szabály kihirdetését megelőzően még nem vette azt figyelembe vagy nem készült fel rá.

Ezt a problémát nem oldja meg az, hogy Matolcsy György szerdán a kormányszóvivői tájékoztatón bejelentette a devizahitelek megszűnését, ugyanis jogi értelemben csak a törvény (vagy törvénymódosítás) július közepi hatálybalépését követően válik érvényessé utólag a devizahitelezés július elsejei megszűnése.

A rapid bejelentés és bevezetés egyébként sok kérdést vet fel. Bár kevesen, de akadnak még olyanok, akik devizahitelt szeretnének felvenni. A Bajnai-kormány szigorításának hatására, miszerint rendkívül nagymértékű önerő mellett vehető fel devizahitel, illetve az elmúlt évben tapasztalható hektikus árfolyam-mozgásnak köszönhetően inkább a forinthitelek váltak népszerűvé. Matolcsy bejelentése után homályos azonban, hogy mi történik azokkal, akik néhány hete mégis megkezdték devizahitelük ügyintézését, ám a szerződést még nem írták alá.

A másik probléma, hogy nem világos, kiterjed-e a devizahitel-stop azokra is, akik hitelátváltással kívánnak élni a jövőben, azaz például eurós hitelüket egyik bankból a másikba vinnék át. Jelenleg ugyanis ez az egyik legégetőbb probléma a svájci frank történelmi csúcsa után. A frankhitelesek három lehetőség közül választhatnak a szorult helyzetük enyhítésére. Az egyik, hogy kivárnak, bár elemzői vélemények szerint a svájci frank hónapokig 220 forint közelében lesz.

Második lehetőség – és ezt szorgalmazza a kormány is – hogy forinthitelre váltják át, mert akkor az árfolyam-ingadozásoktól megkímélik magukat. Csakhogy jelenleg ez a legrosszabb lehetőség: például, ha valaki felvett egy 10 millió forint értékű svájcifrank-hitelt, és az árfolyamgyengülés miatt most 12-13 millióval tartozik a banknak, akkor hitelét elvileg átválthatja egy 12-13 milliós forinthitelre, de ezzel elbukja az árfolyamgyengülés miatt összegyűlt, most még csak “papíron” létező többletadósságot.

Ebben az esetben célszerűbb kivárni az Orbán-kormány mentőövét, amelynek részleteit augusztus végére dolgozza ki a kormány. Ennek lényege, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Társaság a költségeket csökkentve válthatja át egyéni kérésre a devizahitelt forintra. Ám azt, hogy ezzel a lehetősséggel a bajba jutott devizahitelesek mikor élhetnek, még nem tudni.

Amire nem gondolt a kormány

A harmadik lehetőségként pedig az, hogy a devizahitelünket átvigyük egy olyan bankhoz, amelyik ugyanarra a devizanemre alacsonyabb kamatot kínál. Ezzel a megoldással azért járhatunk jobban, mint a forinthitelre való átváltással, mert nem realizáljuk az árfolyamveszteséget, viszont még mindig találunk az eredeti ajánlatnál lényegesen jobb kamatkonstrukciót.

A gazdasági minisztériumból származó információnk szerint a törvényalkotók erre az eshetőségre nem gondoltak, ezért a jogszabálytervezetből ki is maradt ennek a tiltása. Mint forrásunk mondta, csak az új devizaszerződések megkötésére szól a tiltás.

Matolcsy György szerint a bankokat az intézkedés nem érte váratlanul, mivel időben szóltak nekik a határidőről. Az AXA Bank egy hete jelentette be, hogy a kormánydöntések hatására július közepétől felfüggeszti a devizahitelezést, igaz akkor még úgy látták, idővel talán újraindítják az euró alapú termékeiket. Több hitelközvetítő viszont lapunknak arra panaszkodott, hogy még ma is ők hívták fel arra a figyelmet egy-egy banki ügyintézőnél, hogy csütörtöktől már nem nyújthatnak devizahitelt lakásvásárlásra.

forrás: hirszerzo.hu

Az Európai Bíróság tíz évvel ezelőtt egy, a tervezett magyar szabályozáshoz kísértetiesen hasonló ügyben kimondta, hogy a jelzálogbejegyzések nemzeti valutához kötése sérti a tőke szabad áramlásának elvét, ezen túl pedig alkotmányossági aggályok is felmerülhetnek - derül ki az Index cikkéből.

Csak forinthitelekhez lehessen jelzálogot bejegyezni - Orbán Viktor június 8-án bejelentett csomagjának 26. pontja szerint a kormány ezt szolgáló jogszabálymódosításokat készít elő. Az indoklás szerint a devizahitelek miatt eddig is százezrek kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, nem szabad megengedni, hogy ez másokkal is megtörténjen. Az intézkedés egyértelműen a devizahitelek közvetett, de teljes tiltását szolgálja, legalábbis az ingatlan-, illetve az ingatlanfedezetű hitelek esetében.

A korlátozás azonban könnyen az uniós jogba ütközhet. Az Európai Bíróság 1999-ben hozott (a C-222/97 ügyben) ítéletet egy, a fentiek alapján körvonalazódó szabályozáshoz nagyon hasonló ügyben. Egy osztrák törvény megtiltotta, hogy Ausztriában külföldi valutához kötött, abban meghatározott jelzálogot jegyezzenek be.

Az osztrák bíróságtól utalással az Európai Bírósághoz került ügyben a bírák kimondták, hogy az ilyen korlátozás áttételesen akadályozhatja a tőke szabad áramlását. A bíróság szerint a hitelezés a tőkeáramlás egyik fontos csatornája, a hitelezés egyik alapvető, elválaszthatatlan biztosítéka - különösen ingatlanok esetében - a jelzálog.

Az ügybe ráadásul beszállt (szaknyelven: beavatkozott) a megtámadott Ausztria mellé Finnország. Az osztrák érvelés döntően arra irányult, hogy a szabályozás nem sérti a tőke szabad áramlását, és növeli a rendszer átláthatóságát, ha a hitelezők mind pontosan láthatják, hogy schillingben pontosan mekkora az ingatlanon a teher. A finnek azt próbálták bebizonyítani, hogy lehetnek olyan esetek, amikor az ilyen típusú szabályozás az alapelv sérelme ellenére is indokolt, mondta Kende Tamás ügyvéd, uniós szakjogász. A bírósági döntés azonban határozott volt. Egyfelől leszögezte, hogy a más tagállam valutájában meghatározható jelzálogbiztosíték kizárása sérti a tőke szabad áramlását. Másfelől azt is leszögezte a bíróság, hogy nem ismer el kivételesnek tekinthető helyzeteket, melyek indokolnák a korlátozást.

A tervezett hazai intézkedés részletei nélkül nehéz bármit biztosan állítani, de nem lesz könnyű olyan szabályozást alkotni, amely a fenti nagyon általánosan megfogalmazott döntés fényében ne minősülhetne a tőke szabad áramlását akadályozónak. Bár a gazdasági válság és a “valutakitettség” nemzetgazdasági hatásai akár meg is győzhetik az Európai Bíróságot, véli a nemzetközi jogi szakértő. (11 év telt el az előző ítélet óta, így megváltozott súllyal eshetnek latba egyes kifogások.)

Az Alkotmánybíróság is beleszólhat

Az Index felvetésére, hogy pusztán a magyar jog, a tulajdonjoggal való rendelkezés alkotmányban is garantált szabadsága nem jelent-e akadályt egy ilyen szabályozás előtt, Kende Tamás úgy vélte, ha az intézkedés nem visszaható hatályú - és erről nincs szó - a korlátozás nem valósítja meg a tulajdonjog aránytalan vagy indokolatlan korlátozását. És a korlátozás nemzetgazdasági és egyéb szempontokkal indokolható lehet. Kende hangsúlyozta azonban, hogy “az ördög a részletekben rejlik”, csak a konkrét szabályozás ismeretében lehet alkotmányjogi és európai jogi szempontból ítéletet mondani róla.

Az ügy minden bizonnyal az Alkotmánybíróság elé kerül majd, vélekedett egy másik, neve mellőzését kérő jogi szakértő. Az alkotmányos jog korlátozása mindenképpen felvethető, azonban az AB eddigi praxisában nem igazán születtek olyan döntések, amelyekre támaszkodva előre levezethető lenne valamilyen következtetés. Egy másik, szintén név nélkül véleményt mondó banki szakjogász szerint ha a korlátozást a devizában történt makrogazdasági szintű eladósodottság növekedésére, illetve az eladósodott lakosság védelmére hivatkozva, ésszerű és szükséges időtartamra vezetik csak be, a tulajdonjog korlátozása feltételezhetően nem minősül aránytalannak, és így alkotmányellenesnek sem.

Az idézett szakértő szerint ugyanakkor nem lehet elmenni a mellett, hogy egy ilyen döntés jelentős visszalépést jelen a rendszerváltás után felszabadított devizagazdálkodásban. A magyar gazdaság történetében a devizakódex megszűnése, a devizagazdálkodás teljes szabadsága a társasági törvényhez hasonló jelentőségű lépés, nehezen képzelhető el, hogy bármi is indokolna ebben bármilyen kis visszalépést is.

Gazdasági szükség?

Az indokokról egyébként is lehet vitatkozni. Miközben tény, hogy a devizahitelek elterjedése mára banki rendszerszintű és nemzetgazdasági kockázatot is jelent, kérdéses, hogy a teljes tiltás vagy egy megkésett, de enyhébb szigorítás volna a kiút. Utóbbi egyébként elkezdődött, hiszen az önrész és a törlesztőrészlet és a havi jövedelem arányának meghatározása, deviza hiteleknél a forintnál lényegesen nagyobb hitelképességet előíró szintje már ma is élő intézkedés.

A szigorítás és a forintkamatok csökkenése (a devizahiteleknek a lakossági tapasztalatok okozta népszerűségvesztésével) már azt eredményezte, hogy áprilisban az új hitelek hetven százaléka forintalapú volt (a hitelezés összes értéke persze jóval elmarad a válság előtti, devizaalapú uralomtól).

forrás: portfolio.hu

Várhatóan a jövő héten, kormányülés keretében vitatja meg az Orbán-kormány a 29 pontos kormányzati akciótervnek azt az elemét, amely a deviza alapú jelzálog-hitelezés teljes vagy részleges tilalmát jelentené hazánkban - tájékoztatták a Nemzetgazdasági Minisztériumnál a Portfolio.hu-t. A bankok nem tiltakoztak nyilvánosan a terv ellen, és a bankadó mellett ez a lenyelendő béka egészen kicsinek tűnik, egyes piaci szereplők azonban arra figyelmeztettek: a jogszabály több meglévő hiteladóst is negatívan fog érinteni, amennyiben a deviza alapon történő hitelcserére is kiterjed a tiltás.

Az illetékes Nemzetgazdasági Minisztériumban egyelőre sem a miniszterelnöki szavak értelmezéséről, sem a jogszabály várható hatályba lépéséről nem tudtak pontos felvilágosítást adni, valószínűnek tűnik azonban, hogy nyár végén vagy ősszel jogszabályi formát ölthet a tiltás. Hogy azonban törvény lesz-e ez, vagy rendelet, még szintén nem tudni. “…annak érdekében, hogy az egyre több gondot okozó lakáscélú devizahitelek terjedését meg tudjuk állítani, (…) azt javasoljuk, hogy a jövőben jelzálogbejegyzés csak forintalapú lakásvásárlási hitel esetén legyen engedélyezhető” - szólt Orbán Viktor bejelentése még június 8-án a 29 pontos kormányzati akcióterv 26. pontjaként, a szociális biztonság megteremtését célzó intézkedések között. Egyelőre csak ennyit tudni. Illetve nem tudni…
Azóta ugyanis semmilyen hivatalos tájékoztatást nem adott ki a kormány az ügyben, így még a piaci szereplők körében sem tisztázódott, szó szerint kell-e érteni a miniszterelnök szavait. Amennyiben igen, az a deviza alapú jelzálog fedezetű lakáshitelek mellett a szabad felhasználású jelzáloghitelek teljes spektrumának ellehetetlenítését jelentené. Így lesz-e vagy sem, a jelzálog fedezetű devizahitelezés jogszabályi tiltása számos ügyfelet és néhány piaci szereplőt is hátrányosan érinthet. Azon túl ugyanis, hogy nem tudni, pontosan mely hitelekre fog kiterjedni a tiltás, azt sem tudni még, tesz-e kivételt a várható jogszabály a hitelkiváltások esetében. Pongyola megfogalmazások ide vagy oda, a miniszterelnök szavainak határozottságából arra következtethettünk, hogy nem. Ez azt jelenti, hogy egyes niche szereplők, akikhez eddig az új ügyfelek többsége, akár döntő többsége más banktól, hitelkiváltás révén érkezett, nehéz helyzetbe kerülhet a devizahitelezés tiltásával.

Nem csak az említett kis számú hitelezőről van szó, sokkal inkább azokról az ügyfelekről, akik a fizetési nehézségekkel szembesülve, törlesztési fegyelmük fenntartása mellett döntöttek úgy, jobb feltétellel rendelkező hitelre váltják át meglévő hiteleiket. Míg korábban a frankhitelek frankhitelre váltása volt jellemző, manapság a frankhitelek forintra váltása mellett a jobb feltételű euróhitelre történő átváltás dívik a piacon. Bár a normál feltételű euróhitelek hitelköltségei átlagban még ma is több mint két százalékponttal meghaladják a frankhitelekét, több szereplő is a meglévő frankhitelüket euróhitellel kiváltó ügyfelekre szabott, a frankhitelénél kedvezőbb kamatozású euróhitel termékek révén (is) tudott jelen lenni a piacon.

Mivel nem tudni, mit akar a kormány, kérdéses, megnyitja-e az utat az ügyfelek számára könnyebbséget jelentő hitelkiváltások előtt, avagy a rövid távú árfolyamkockázat a legnagyobb ellenség, és csak a forinthitelek számára terem majd babér. A rövid távút azért kell hangsúlyozni, mert a forinthiteleknél ugyanúgy fennáll az árfolyamkockázat, csak nem azonnal: nem lesz mindegy, milyen árfolyamon csatlakozunk az eurózónához. A forinthitelesek számára az eurózónába lépéskor egy minél gyengébb forintárfolyam volna kedvező, hisz ezáltal a forintban meghatározott törlesztőrészlet devizában kevesebbet érne. Az árfolyamkockázat mellett érdemes kitérni a kamatkockázatra is, ez viszont inkább a devizahitelek mellett szól: néhány százalékpontos kamatemelkedés akár többtíz százalékos árfolyammozgással is felérhet, ha törlesztőrészlet nagyságát nézzük.

forrás: portfolio.hu

Holnaptól a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet újabb szigorítása lép életbe. A belső szabályzatban rögzített feltételek és a hitelképességi vizsgálat alapján alakul ki az egyes személyek hitelezhetőségi limitje, ez a forintban megállapított összeg fejezi ki a maximális havi törlesztési képességet. A bankok csak olyan hitelt adhatnak, amelynek a törlesztőrészlete ezt nem haladja meg, euróalapú hitelnél pedig a fenti limit 80 százaléka, egyéb devizanem esetén 60 százaléka a határ.

A hitelintézetek szinte egyöntetűen úgy vélik, ez már nem lesz hatással a piacra, ott már komoly rendet vágtak a március elsejétől érvényes szabályok (a forinthiteleknél a kihelyezett kölcsön nem haladhatja meg a fedezetként felajánlott ingatlan értékének 75, euróhitel esetén 60, más devizahitelnél pedig a 45 százalékát).

Korábban a piacon általános volt, hogy szabad jövedelmük legfeljebb harmadáig vállalhatnak a lakossági ügyfelek törlesztési terhet, ez a hitelboom idején alaposan felpuhult. A bankok az éles verseny miatt egyre inkább üzleti titokként kezelték hitelbírálati szisztémájukat, e téren az új szabályozás sem hozott sok változást. A hitelezhetőségi limit a K&H-nál a bank tájékoztatása szerint nem jelent módosítást korábbi gyakorlatukhoz képest, eddig is létezett ilyen - annyit elmondtak, hogy az ügyfelek szabad jövedelmük 30-50 százalékára vállalhatnak náluk törlesztési terhet. Az arány a jövedelemsávtól függ; a jövedelemvizsgálat háztartásra történik, így további szereplő bevonásával lehet javítani a jövedelmi helyzetet. A Raiffeisennél arról tájékoztatták lapunkat, hogy a hitelezhetőség számos tényezőtől függ, egyetlen mutatószámmal nem lehet kifejezni. A jogszabályváltozás hatására a banknál nem változik a bírálati logika. A Volksbanknál azt hangsúlyozták: korábban is teljeskörűen vizsgálták az ügyfél és háztartása jövedelmi helyzetét, így most csak finomításokra volt szükség.

A jövedelem terhelhetősége - mondták el a Budapest Banknál (BB) - többek között függ az ügylet kockázati besorolásától, az ügyletbe bevonható jövedelmek mértékétől. Ezek alapján a sávok termékenként is eltérőek lehetnek. A vállalható teher összességében állítólag a BB-nél sem változik. Az OTP arról tájékoztatta lapunkat, hogy eddig is vizsgálta a háztartások bevételeit és kiadásait és ezek alapján határozta meg a vállalható törlesztőrészletet, ezen keresztül a felvehető maximális hitelösszeget. A legnagyobb magyarországi hitelintézet nem rögzít felső korlátot a törlesztőrészlet/jövedelem arányra, hanem részletes számítás eredményétől teszi függővé a hitelnagyságot. Akik kevésbé terhelik meg jövedelmüket - tették hozzá -, azoknak enyhébb fedezeti követelménynek kell megfelelniük.

Pozitív adóslista híján a bankok csak ügyfeleik bevallása alapján értesülnek a már fennálló hitelterhekről.

Az elmúlt hónapok változásai biztosan nehéz helyzetbe hozzák a minimálbérre bejelentetteket. A Raiffeisennél ők jelzálogfedezetű hitelt igényelhetnek, ám ekkor is kell adóstársat állítaniuk. A BB szerint önmagában a minimálbér nem kizáró ok, de a maximális hitelösszeg ez esetben lényegesen korlátozottabb. Jelzáloghiteleknél - tették hozzá - létezik a dologi adós fogalma (akinek az ingatlanára kerül a jelzálogbejegyzés), de az adósoknak meg kell felelniük a hatályos bonitásvizsgálatnak. A Volksbank azt jelezte, hogy azok a minimálbéren foglalkoztatottak, akik nem rendelkeznek egyéb kölcsönnel, egy átlagos, 8-10 millió forintos hitelt továbbra is felvehetnek.

forrás: index.hu

A devizahitelezés egyre látványosabb háttérbe szorulásáról és a forinthitelezés szerény ütemű fellendüléséről tanúskodnak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) minap közzétett hitelezési statisztikái. Ezekből kiderül, hogy a forinthitelezés nagyon messze van még a devizahitel-kihelyezés válság előtti szintjétől, és az is sejthető belőlük, hogy a forintkamatok csökkenése mellett a jogszabályi változások is egyre inkább a forinthitelek felé terelik az ügyfeleket. Ha minden így halad, a frankhitelek eltűnését hamarosan ki is jelenthetjük, miközben a bankok hitelportfóliójában hosszú évekig ott kísértenek.

Az MNB (szezonálisan nem igazított) adatai alapján áprilisban ismét nettó devizahitel-törlesztő volt a magyar lakosság. Ez azt jelenti, hogy devizában több hitelt törlesztettek a háztartások, mint amennyit felvettek, s a különbség 28.6 milliárd forint volt előbbi javára. Ez a szám soha nem volt még ekkora, és az euróhitelek további visszaszorulását feltételezve (a svájci frankról nem is beszélve) nem is fog csökkenni. A forinthiteleknél viszont más a helyzet: 8.1 milliárd forint értékben nettó hitelfelvevő volt a lakosság, ami elmarad ugyan az előző havi 13 milliárd forintos értéktől, az új hitelfelvételek már a forinthitelek népszerűség-növekedését mutatják.

Bár a Portfolio.hu-nak az elmúlt hetekben és hónapokban nyilatkozó bankvezérek arról számoltak be, hogy intézményük továbbra is nyújt devizahitelt, a forint nagy iramban tör előre az új hiteleken belül. A forinthitelek arányának növekedése áprilisban különösen is látványos volt: az előző havi 42.2%-ról 69.4%-ra nőtt. A lakáshiteleken belül áprilisban 68.4% volt ez az arány. A folyamat nem véletlen: bár az MNB legutóbbi kamatdöntése megakasztott egy trendet, az alapkamat mára elviselhető szintre csökkent a hitelkamatok megállapításában fontos szereppel bíró banki forrásköltségekkel együtt. A forintnak több szempontból is kedvez a széljárás: a hitel/fedezet arányról szóló márciusi jogszabály után június 11-én ismét a forinthitelnek kedvező szabályozás lép életbe.

Ami pedig az abszolút számokat illeti: 13 milliárd forintnyi új lakáshitelt és 11 milliárd forintnyi szabad felhasználású jelzáloghitelt helyeztek ki a bankok áprilisban hazai fizetőeszközben. A 13 milliárd nem kiugró adat: tavaly a lakástámogatási rendszer megszűnése előtt már volt példa nagyobb összegű kihelyezésre is, sőt, a válság előtti időkben sem lett volna szokatlan. Fontos kiemelni: akkor volt hasonló ez az összeg, amikor négyszer-ötször ennyi devizahitelt vettek fel a magyar háztartások, és sokaknak eszükbe sem jutott, hogy forintban vegyenek fel hitelt. A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében már más a kép: a korábban mostohagyereknek számító forint mára egyértelmű favorittá vált, így ennek köszönhető, hogy összességében a forinthitel csaknem ötéves csúcsot döntött.

A forint azonban még így sem tudta átvenni a devizahitelek korábbi szerepét. A lakáshitelek területén érdemi lakáspolitika vagy forinthitel-támogatási program híján nem is fogja, összességében pedig a bankok alacsony kockázatvállalási hajlandósága is a lanyha hitelezést valószínűsíti erre az évre. A pénzügyi szektor szereplői továbbra is inkább a hitelportfóliójuk kitisztítására koncentrálnak. Mivel az új kormány hitelezést serkentő elképzeléseiről jelenleg vajmi keveset tudni, egyelőre csak az alacsony árakra hajtó lakásvásárlókban, a jó időben és az ügyfelek optimistább hozzáállásában lehet bízni.

Az ábrán jól látható, egy évtized alatt milyen fontos szerepre tett szert a hitelezés a lakáspiaci finanszírozásban. A devizahitelezés 2004-2005-ben nyert “polgárjogot” és lett pár év múlva a lakásfinanszírozás első számú formája. Akármilyen szándékkal is lép fel az új kormány e hatalmas, április végén 2255 milliárd forintos állomány árfolyamkockázatainak mérséklése érdekében, egyértelmű, hogy egy ekkora állomány mégoly tervszerű forintra váltását sem viselné el a pénzügyi rendszer. Mivel óriási volumenről van szó, a forinthitelek térnyerése sem oldja meg az árfolyamkockázatból fakadó problémát, hiszen mint fent is láttuk, az új forinthitelek mennyisége messze elmarad a múltban kihelyezett devizahitelek havonta kihelyezett

volumenétől.

Bár egyes bankoknál az új forinthitelek THM-je már az euróhiteleké alá is “benéz”, összességében még mindig közel két százalékkal alacsonyabb az utóbbiak átlagos hitelköltség mutatója, nem is beszélve a frankhitelekéről, melyekkel szemben csaknem öt százalékos a forinthitelek hátránya. E számok a hitelek teljes állományára vonatkoznak, a jelenlegi banki ajánlatokban ettől merőben eltérő kondíciókkal is találkozhatunk. Frankhiteles ajánlattal ráadásul ma már szinte sehol, ezek felvételét ráadásul gyakorlatilag ellehetetlenítette a 45%-os hitel/fedezetérték maximum, szemben az euróhitel 60, és a forinthitel 75%-os korlátjával.

Míg a lakáshitelekben mind a forint-, mind az euróhitelek hitelköltség-mutatója csökkent, a fogyasztási hitelekben csak a forinthiteleknél figyelhettük ezt meg áprilisban. A forinthitelek hitelköltség-mutatója 20% körül jár, míg a devizahiteleké 11-12% közelében.

Fogyasztási hitelt azonban alig kínálnak a bankok devizában, így eleve kis volumenben voltak képesek ilyet felvenni az ügyfelek: euróban 3.9, svájci frankban pedig 1.2 milliárd forint összegben, szemben a forint 23.7 milliárdjával.

Annak fényében, amit az óriási devizahitel-állomány lassú leépüléséről a fentiekben leírtunk, nem meglepő, hogy a lakosság hiteállománya az elmúlt egy évben gyakorlatilag stagnált, értéke áprilisban 7846 milliárd forint volt. Ebből 3964.6 milliárd forint volt lakáshitel, és 66%-a volt devizahitel.

forrás: portfolio.hu

Nyújt-e devizahitelt az osztrák felszólítás ellenére is Magyarországon az Erste Bank? Érdemes-e tömegével forintra váltani a devizahiteleket? Miként változtatja meg a bankok hitelezési gyakorlatát a júniusi szabályozási változás? Több más mellett ezekre a kérdésekre válaszolt a Portfolio.hu-nak az Erste bécsi központjában tartott előadását követően Sztanó Imre, az Erste Bank Hungary lakossági üzletágért felelős vezérigazgató-helyettese.

P.: A múlt héten szárnyra kapott hír szerint a bécsi jegybank és a pénzügyi felügyelet felszólította az osztrák bankok leányait, hagyjanak fel a devizahitelezéssel. Eleget tesz az Erste ennek a felszólításnak?

Sztanó Imre: Az osztrák lap tudósítója sajnos félreértette a szóban forgó nyilatkozatot, ebből adódott némi bonyodalom. A kijelentés valójában nem teljesen abban a formában hangzott el, ahogy azt a bécsi lap tudósítója megírta. Amiről ténylegesen szó volt, − és amivel mi is egyetértünk egyébként − az az, hogy a devizahitelezésen belül élesen meg kell különböztetni az euróhitelezést az egyéb devizákban (svájci frank, japán jen stb.) történő hitelezéstől. Utóbbiakra érvényes az, amit a bécsi jegybank és a pénzügyi felügyelet javasolt. Az euróhitelezés vonatkozásában úgy gondolom, az a döntő szempont, hogy melyik szereplő milyen hitelezési politikát folytat. Mi hiszünk abban, hogy az Erste Bank hitelezése prudens, tehát nem okoz túlzott veszteséget a banknak, az ügyfelek pedig tudják fizetni a törlesztőrészleteiket.

P.: Tehát az Erste az euróhitel mellett teszi le a voksát?

SzI.: A forinthitelek már most is jelentős szerepet töltenek be a lakossági hitelezésünkben, és ha a kamatok a jelenlegi szinten maradnak, esetleg tovább csökkennek, akkor ez hosszabb távon is így maradhat, sőt akár további dominanciára tehetnek szert a hitelezésen belül. Ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy az euró hitelek létjogosultsága egyelőre nem kérdőjelezhető meg komolyan, éppen ezért jól átgondolt hitelezési politikával folytatni kívánjuk ezt a forint egyre nagyobb térnyerése mellett is.

P.: Hogy a harmadik devizanemről is szót ejtsünk: közel másfél év távlatából is indokolható a frankhitelezés beszüntetése?

SzI.: Ezt a kérdés két okból is érdemes közelebbről szemügyre venni. Az egyik, hogy a svájci frank árfolyamának volatilitása hosszú időtávra visszatekintve nagyobb, mint az euróé. Hangsúlyozom, hogy ez nem minden időszakra igaz, de egy ok a felfüggesztésre. A másik ok, hogy a válság megmutatta: egy olyan banknál, mint például az Erste, a likviditás biztosítása egyszerűbb euróban, mint svájci frankban. Az árfolyam- és a refinanszírozási probléma nyugodt pénzpiaci környezetben nem merül fel, de a krízisperiódusokra visszatekintve ma is indokoltnak látom, hogy beszüntettük a frankalapú hitelezést.

P.: Komoly szakmai körökben is lázas gondolkodás indult arról, érdemes-e tömegesen forinthitelre váltani a devizahiteleket. Mi a véleménye erről?

SzI.: Véleményem szerint egy nagyon összetett problémáról, több fontos kérdéskörről van szó egyszerre. Az egyik ilyen a gyakorlati kivitelezés körül összpontosul. Õszintén szólva én még nem hallottam senkitől reális kivitelezési módot, ami nyilvánvalóan nem véletlen, hiszen ha csak azt megnézzük, hogy a válság előtti időszakban felvett hitelek esetében mekkora volt a folyósításkori árfolyam a mostanihoz képest, azt látjuk, hogy 15, de akár 20 százalékkal is erősebb volt az árfolyam korábban. Ha most váltjuk át ezeket a devizahiteleket forint alapúra, az árfolyamkülönbség beépül a tőkébe, vagyis hiába erősödik is esetleg vissza a forint, az ügyfél rosszul jár. A megnövekvő törlesztőrészlet semmilyen módon nem javíthatná az ügyfél fizetőképességét. Ha pedig nem emelkedik a törlesztőrészlet, akkor a különbözetet valakinek ki kell fizetnie… Ez bizony komoly dilemma, hiszen a teljes lakossági hitelállományra vetítve ez a különbözet egy óriási összeg. Nem gondolom, hogy a leendő kormánynak az lenne a szándéka, hogy ezt a pénzt a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése árán a bankokkal fizettesse meg. Költségvetési okokból pedig az állam se nagyon vállalhatja ezt át. A másik fontos dolog szerintem, hogy érdemes lenne megvizsgálni, vajon nem egyes, az állam által kisegítendő ügyfélcsoportokról lenne-e inkább érdemes gondolkodni ahelyett, hogy általános megoldást próbálunk találni egy olyan problémára, ami közel sem általános. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy nem nagy a különbség a forinthitellel rendelkező, állását vesztett, valamint a devizahitellel rendelkező, hasonló helyzetben lévő ügyfél fizetőképessége között. A bankok egyébként a saját mentőcsomagjaik révén eleve megsegítik a bajbajutott ügyfeleiket, hiszen nekik is elemi érdekük, hogy az ügyfél fizessen. Nem véletlen tehát, hogy az Erste Bank egymaga nagyságrendileg több újrastrukturálást végzett, mint amennyit az állami mentőcsomagból összesen végrehajtottak. Ezért is gondolom azt, hogy valószínűleg nem létezik általánosan jó megoldás, és egy szűkebb ügyfélkör esetében sem biztos, hogy a forintra váltás az egyetlen, vagy optimális módja a probléma kezelésének.

P.: Mégis szerepel a forintra váltás az Erste áthidaló megoldásai között is. Milyen esetekben lehet ez megoldás?

SzI.: Személyre szabott megoldásról van szó minden esetben. A forintra váltás akkor működhet, ha olyan árfolyam mellett vette fel az ügyfél a hitelét, hogy árfolyamnyeresége keletkezik. Vannak olyan periódusok, amikor megéri ezt megtenni, de ahogy az előbb is utaltam rá, az esetek többségénél komoly árfolyamveszteséggel kéne számolni.

P.: Június 11-én hatályba lép a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet második része. A hitelezhetőségi limitek meghatározásban, a jövedelemvizsgálat során mennyire lesz szigorú az Erste? Nem kell attól félni, hogy a bankok nem hiteleznek olyan ügyfeleknek, akiknek a jövedelmi helyzete alapján eddig hiteleztek?

SzI.: Ebben nem lesz változás, bár érdekes kérdés, ki mit hisz erről: vajon az államnak tényleg azt kell-e gondolnia, hogy a bankok a kockázatvállalás vonatkozásában maguktól nem tették volna meg ezeket a lépéseket? Határozottan állíthatom, hogy mi akkor is áttekintettük volna a hitelezési politikánkat - reagálva a környezet változására -, ha nem lenne ilyen szabályozás. Meggyőződésem, hogy minden bank ezt teszi. Nem gondolom, hogy a júniusban életbe lépő szabályozás nagy hatással lenne a piacra, hiszen a legtöbb banknál eleve így működik a hitelezés.

forrás: portfolio.hu

Felszólította az osztrák pénzügyi felügyelet (FMA) és a bécsi jegybank az osztrák bankokat és leánybankjaikat, hogy ne nyújtsanak több devizahitelt Kelet-Európában. Erről Kurt Bayer, az EBRD igazgatóságai tagja beszélt az intézmény hétvégi zágrábi közgyűlésén, és a felügyelet is megerősítette a hírt - számolt be a Die Presse.

Ausztriában még márciusban hozták meg azt a rendelkezést, hogy magánszemélyek nem kaphatnak devizahitelt - emlékezik a Die Presse. A lapnak Klaus Grubelnik, az FMA szóvivője megerősítette: azt szeretnék, ha ezt Kelet-Európára is kiterjesztenék a bankok. A hitelezést azonban csak annyira szabad visszafogni, hogy ne veszélyeztesse a konjunktúrát - figyelmeztetett.

Kurt Bayer, az EBRD igazgatósági tagja szerint a felszólítás nem kötelező érvényű, a bankok azonban már jelezték, hogy tartják magukat hozzá. A kezdeményezés célja, hogy a régióban aktív osztrák - és más - bankok ne nyújtsanak devizahitelt azoknak, akiknek a jövedelmük nem euróban keletkezik. A gyakorlatban ez a lakossági és kkv-devizahitelezés végét jelentheti. Nagyvállalatokat, bankokat mentesítenének e korlátozás alól.

Herbert Stepic, a Raiffeisen International vezérigazgatója az osztrák lap tudósítása szerint jelezte Zágrábban: a bank a jövőben visszafogja a devizahitelezését, ám egyúttal ezt irányozó szabályozást is elvár helyi szinten. “A kormányoknak alapot kell építeniük” -fogalmazott. Kifejtette: eddig az a benyomása volt, hogy a politikusok a szabadpiac érvébe burkolózva riadnak vissza a szabályozástól.

Bár a Die Presse tudósításából nem derül ki, mint ismeretes, Magyarországon szabályozási úton is fontos korlátok közé szorítják a devizahitelezést a két lépcsőben (március 1-jén és június 11-én) hatályba lépő, körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelettel, ez azonban nem jelenti a devizahitelezés teljes tiltását.

forrás: portfolio.hu