Csak jelzésértékű a devizahitel-plafon?
2009. november 6. - péntekA Magyar Lízingszövetség konferenciáján előadást tartó Karvalits Ferenc, MNB alelnök szerint a jelen piaci helyzetben nincs komoly hatása az általuk javasolt hitel-plafonnak, mivel mind a hitelkereslet, mind a banki hitelkínálat is számottevően szűkült, ezért az alelnök szerint az MNB mostani javaslatának bevezetése nem okoz közvetlen gondot a piacon.
Magyarország és az egész régió olyan gazdasági stratégiát alakított ki, a gyors reálkonvergencia reményében, amely nagyon komoly egyensúlytalanságot okozott. Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke szerint a válság előtti időszakban a háztartások devizában történő eladósodása – amely önmagában (a GDP-hez mérten) nem jelentős szintű – a reálkonvergencia alapján reálisnak tűnhetett, Magyarországon nem volt például a bulgáriaihoz hasonló ingatlan-boom, ám a hektikus árfolyammozgás lehetőségére csak kevesen készültek fel. Ezért döntött a jegybank a közelmúltban, hogy megpróbálja szabályozni ezt a kockázatot.
A Magyar Lízingszövetség konferenciáján előadást tartó Karvalits szerint a jelen piaci helyzetben nincs komoly hatása az általuk javasolt hitel-plafonnak, mivel mind a hitelkereslet, mind a banki hitelkínálat is számottevően szűkült, ezért az alelnök szerint az MNB mostani javaslatának bevezetése nem okoz közvetlen gondot a piacon. Helyzetüket a Költségvetési Tanácshoz hasonlította: a mostani lépést a piacnak szánt üzenetnek kell tekinteni, amelyben jelzik: a kockázatot nem engedik eszkalálódni. Az igazi kérdés nem ez, hanem az, hogy sikerül-e a költségvetésnek fenntartható pályára állnia. Ekkor az MNB le fogja tudni szorítani az inflációt, árstabilizáció lesz, esni fognak a kamatok, s így reális alternatívává válik majd forintfinanszírozás. Karvalits emlékeztetett rá, hogy a helyzet már közel van: az eurókamatok 8-8,5 százalék körül forognak, miközben már lehet 10 százalék alatt forinthitelhez jutni.
Kissé másképp látják a kérdést a lízingtársaságok képviselői. Adataik szerint az autófinanszírozásban az MNB által meghatározott limitértékek felére vágnák a piacot és épp azokat zárnák ki az autólízingből, akik első, alsókategóriás kiskocsujukat szeretnék megvásárolni. A hitelfedezeti érték (LTV) az autófinanszírozásban forint alapon 54, euró alapon 64, míg svájci frank alapon 66 százalék volt az év eddigi időszakában – ez egyébként számottevő csökkenés a tavalyi átlagos 71 százalékhoz képest.
Farkas Ádám, a PSZÁF elnöke az adminisztratív szabályok limitek példájaként említette a deviza-hitelezésre adott MNB javaslatot. Szerinte ugyanakkor lehet egy olyan típusú jogszabályi előírást hozni, amikor azt mondjuk, hogy ha egy szintet meghaladnak a hitelezésben a pénzintézetek, akkor abban az esetben számottevően megnő a tőkekövetelmény – innen ez árazási- és költség-kérdéssé tenné a limit feletti hitelezést, amely piaci alapú kényszert jelentene. Farkas szerint a felügyeletek ez utóbbi megoldást szokták támogatni és csak ennek kimerülése esetén tartják megoldásnak az adminisztratív limitekett. Van lehetőség az önszabályozásra is, de ennek nagy hátránya, hogy komoly versenyjogi aspektusa van.
Fogyasztóvédelmi oldalon ugyanakkor érdemes lehet elgondolkozni azon Farkas szerint, hogy ne törvényi megszorítások legyenek. Itt az lehet az indok, hogy a piac ismeri magát, tisztában van a tisztességes verseny előírásaival. Farkas az Önszabályozó Reklámtestületet ajánlotta példaként – szerinte a reklámpiacon mód sincs arra, hogy egy törvény aprólékosan szabályozza ezt a piacot. A testület döntései nem ellentmondás-mentesek, nem vitamentesek, de mindenki által elfogadott sorvezetőt adnak – hangsúlyozta a PSZÁF elnöke.
Farkas Ádám szerint a banki magatartási kódex a teljes önszabályzás és a törvényi szabályozás között áll. A kódex megszületése óta benyújtott törvények között most van egy uniós irányelv átvételéről szóló törvényjavaslat, amely lényegében hasonlatos szabályokat alkalmaz, mint maga a kódex. Farkas szerint jobb, ha nem mindent törvény szabályoz.
A PSZÁF elnöke szerint nem okoz sok konfliktust az, hogy a felügyelet egyszerre lát el prudenciális és fogyasztóvédelmi szerepet. A háztartások devizakitettségének kérdéskörében például a fogyasztóvédelmi probléma létezett először: az egyes intézmények úgy adtak el hitelt, hogy nem tájékoztatták megfelelően az ügyfelet, a tájékoztatás nem volt megfelelő. Farkas hangsúlyozta: korántsem hihető, hogy tudatos elhallgatás volt az ügy mögött: maguk a piaci szereplők sem számoltak ilyen mértékű elmozdulásra az árfolyamok tekintetében, mind ők, mind a hitelfelvevők alábecsülték a kockázatokat. Mivel a problémás hitelek aránya egy-egy szereplőnél már portfólió szintű gondokat okozhatott, a fogyasztóvédelmi gondból a tőkeveszteség miatt prudenciális probléma lett. Mivel ez több bankot érintett (ráadásul ezek a bankok most globálisan érzik a gazdasági válságot), a gond már makrószintű problémákat okozhat.
Farkas Ádám szerint a válság tanulsága nemzetözi és magyar szinten is az volt (nálunk ráadásul ez kevésbé igaz), hogy a felügyeletek nem tudták betölteni megelőző szerepüket. A helyzetet értékelve született meg a döntés, hogy ezen változtatni kell. Növelni kell az intézmény függetlenségét, a jegybanki szempontokat össze kell hangolni a felügyeleti szempontokkal (ennek meg kell teremteni az intézményes formáját) és korlátozott körű szabályozási jogot kell adni az érintett szerveknek (MNB, PSZÁF).
Farkas szerint napirenden van a közvetítői szektor (ügynökök) szabályozása. Ez szintén jó példa arra, hogy többszintű kockázatról van szó. A képzési szinttől az ösztönzés (jutalék) feltételrendszerének megalkotásáig szükség van a szabályozásra.
forrás: napi.hu

