Hitel Blog - Aktualis Hitelek . hu

Az utóbbi öt évben mindössze egyetlenegyszer, idén januárban vettek fel olyan kevés lakáshitelt a magyarok, mint a statisztikákban már szereplő legutóbbi hónapban, májusban. Kiszáradt tehát a hitelezés, pang a piac, nincs okunk mozgalmas időszakról beszélni – mondaná egy laikus. Érdekes és eseménydús hónapjait éli a magyarországi lakáshitelezés – véli ezzel szemben e cikk szerzője. A fenti ellentmondás a hiteladósok, a hitelnyújtók és az állam szempontjainak a figyelembevételével könnyen feloldható.

A magyar lakosság 93,9 milliárd Ft összegben vett fel lakáshitelt az év első öt hónapjában. A szám önmagáért beszél: egy évvel korábban 147,1 milliárd, két éve pedig 333,1 milliárd Ft volt ugyanez az összeg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) statisztikái szerint. A háttérben nem elsősorban a lakáspiac kínálati oldali visszaesése áll. A helyzet jól mutatja az Amerikából indult pénzpiaci válság hosszan elhúzódó hatásait, azt a hitel- és bizalomvesztést, amely hazánkban nem csupán a lakossági pénzügyek intézését, de a lakhatás új feltételeinek megteremtését is rendkívül kedvezőtlenül érintette.
A legutóbbi két évben a visszaesés mellett az újonnan kihelyezett hitelek devizanem szerinti összetételében is látványos változás következett be. Míg a válság előtti hónapokban a hitelek közel 90%-át az alacsony kamattal kecsegtető svájci frankban nyújtották a bankok, mára ez teljes egészében elveszítette létjogosultságát. 2010 júniusában az utolsó kereskedelmi bank is felhagyott a frankhitelezéssel, bár igény vélhetően - ha kisebb mértékben is, mint korábban - maradt volna erre az ügyfelek részéről.
A frankhitelek eltűnését nem a kereslet kiszáradása vagy az árfolyamkockázatok hirtelen felismerése idézte elő. Március 1-jén hatályba lépett a körültekintő lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet első része, amely az újonnan kihelyezett hitelek hitel-hitelbiztosítéki arányát (loan-to-value, LTV-mutató) forinthitelek esetén 75, euróhitelek esetén 60, frankhitelek esetén pedig 45%-ban maximálta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy devizahitelt csak a meglehetősen magas önrésszel vagy pótfedezettel rendelkező ügyfeleknek ítélnek oda a bankok. A június 11-én életbe lépő második lépcső ezt még azzal is megtoldotta, hogy az euróhitelek törlesztőrészlete nem lehet magasabb a bankok által meghatározott hitelezhetőségi limit 80, a frankhiteleké pedig ennek 60%-ánál.

A kegyelemdöfést a devizahiteleknek végül az új kormány 29 pontos gazdasági akcióterve adta meg: a vonatkozó törvénymódosítások hatálybalépése után nem alapítható jelzálogjog a természetes személyek (az egyéni vállalkozók kivételek) devizaalapú kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására. Bár a meglévő devizahitelek kiváltására és fedezetcseréjére mindez nem vonatkozik, a törvénymódosítás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a devizaalapú lakáshitelezésnek Magyarországon jó időre vége. Abban a kérdésben, hogy az euró néhány év múlva várható bevezetésének fényében nem jelent-e ez túlzott reakciót az elmúlt két év történéseire, a szakértők véleménye nem egységes.
Deviza helyett forint?

A fentiek ellenére a forinthitel eddig nem tudta betölteni azt az űrt, amelyet a devizahitelek maguk mögött hagytak. Bár a bankok májusban már az új lakáshitelek 77%-át forintban helyezték ki, a forinthitelek összege nem éri el azt a volument sem, amit például tavaly júniusban és júliusban a korábbi lakáshitel-támogatási program kivezetése előtt ítéltek oda az ügyfeleknek. Ennek egyik oka - a lakosság alacsony megtakarítási és kockázatvállalási szintjén túl - az a tény, hogy a forinthitelek átlagos hitelköltség mutatója valamivel még mindig 10% fölött van, és egyelőre a néhány bank által meglehetősen kis kamatmarzs mellett kínált hitelek sem tekinthetők kellően olcsónak.
Mindebből egyenesen következne a korábban alkalmazott állami megoldásokhoz hasonló kamattámogatási program bevezetése - csakhogy ehhez rendkívül korlátozott az államháztartás mozgástere. Talán emiatt is hajlik az új kormány egy olcsóbb, egyúttal az ügyfelek alacsony előtakarékossági hajlandóságát fokozó megoldásra. Ennek elsősorban a lakástakarék-pénztárak lennének a haszonélvezői, és csak áttételesen a kereskedelmi bankok. Bencsik János belgazdasági államtitkár már többször utalt rá: a hitelezés lakáskasszákon keresztül történő ösztönzésének része lehet a lakástakarék-pénztári szerződések maximális futamidejének, az évente elnyerhető állami támogatás maximális összegének és a lakáskasszák hitelezési limitjének emelése, illetve az egyes szerződések családon belüli összevonhatóságának megteremtése is. Mivel a lakástakarék-pénztárak forrásállománya és hitelezési kapacitása jelentősen elmarad a kereskedelmi bankokétól, mindettől rövid távon nem kell csodát várni.
Annál is kevésbé, mert a kormány úgy döntött: az egyes nemzetgazdasági szektorok közül elsősorban a pénzügyi szektorra kivetett különadóból gyűjti be a 3,8%-os költségvetési hiánycél tartásához nélkülözhetetlen mintegy 200 milliárd Ft-ot. A lakáshitelezést végző pénzügyi szervezeteknek ebből csaknem 130 milliárd Ft-ot kell befizetniük, még ebben az évben, két részletben (szeptemberben és decemberben). A bankadó hatása egyelőre kiszámíthatatlan, de biztosra vehető, hogy ez önmagában egyrészt drágítja, másrészt visszaveti a hitelkínálatot. Az ezzel ellentétes bankári nyilatkozatok ellenére ugyanis nem valószínű, hogy a bankok 100%-ban lenyelik a bankadó terhét, másrészt csökkenti az adó a bankok likviditási és tőketartalékait, ami a hitelezés mennyiségi mozgásterét is szűkíti.

Romolhat még a hitelportfólió

Tovább nehezíti a bankok dolgát, hogy még nem biztos, hogy megállt a lakossági hitelportfólió romlása. Bár az ezzel kapcsolatos friss adatok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) statisztikáiban lapzártánk idején még nem voltak elérhetők, sejthető, hogy a kilencven napon túli fizetési késedelembe esett jelzáloghitel-szerződések aránya megközelítette a teljes szerződésszám 10%-át. Ez - a meghosszabbított kilakoltatási moratóriummal és a fedezetként bevont ingatlanok árának további csökkenésével egyidejűleg - azt jelenti, hogy a bankok egyre több hitelüket minősítik át problémássá, és egyre nagyobb hitelezési veszteségeket kell utánuk leírniuk. És korántsem biztos, hogy a folyamat megáll, a frank árfolyama ugyanis június eleje óta 200 Ft fölött van. Azért fontos kérdés ez, mert a bankok meglévő lakáshitel-portfóliójának 58%-a jelenleg is svájci frankban van denominálva, és a frankhitelesek többségének havi törlesztőrészlete a hitelfelvétel óta csaknem harmadával emelkedhetett.
Az összes devizahiteles számára némi könnyebbséget jelentene a PSZÁF új elnökének, Szász Károlynak a sajtóban felvázolt javaslata, amely szerint a bankok a jövőben nem alkalmazhatnák saját eladási árfolyamukat a devizában meghatározott törlesztőrészletek forintra történő átszámítása során, ehelyett középárfolyamaikat vagy az MNB hivatalos napi devizaárfolyamát kellene alkalmazniuk. Ha jogszabályi formát ölt a javaslat, ez önmagában is több milliárd forinttal apaszthatja a bankok éves profitját, az adósoknak pedig havonta egy-két ezer forintos megtakarítást jelenthetne.
Végezetül az ír mintára megálmodott Nemzeti Eszközkezelő Társaság felállításáról is érdemes néhány szót szólni. Az intézmény nem csupán a devizahitelesek, hanem a hírek szerint az összes fizetési gonddal küszködő magyarországi lakáshiteles tartozását megvásárolhatná a bankoktól, a lakások tulajdonjogát pedig bérleti joggá alakítaná. Az ügyfeleknek így az állami szereplő számára a hiteltörlesztésnél alacsonyabb bérleti díjat kellene fizetniük. Azon túl, hogy a program finanszírozási forrása egyelőre bizonytalan, az is nagy kérdés, milyen áron vásárolná meg az állami intézmény a bankok bedőlni látszó hiteleit. A bankok mindenesetre még a legrosszabb minőségűnek tartott fedezett hiteleiket sem adják el a követeléskezelőknek a tartozás értékének 30-40%-ánál alacsonyabb áron.

forrás: resourceinfo.hu

Az év első fele a jelzáloghitelezés példátlan visszaszorulásáról, június hónap viszont már a forint alapú lakáshitelek nagy, öt éve nem látott volumenű kihelyezéséről szólt a magyar bankoknál. Igaz, a devizahitelek egykori csúcsához képest ez az összeg sem nagy, az alacsonyabb önerőért cserébe egyre több ügyfél vállalja a forinthitelek általában magasabb törlesztőrészletét. Júliustól a deviza alapú jelzáloghitelek tiltása miatt nem is lesz más lehetősége a családoknak, mint forint alapú hitelt felvenni. A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, a magyarországi lakossági hitelezés hosszú évekig nem fog visszatérni válság előtti szintjére, és a különadóval sújtott bankok továbbra is a meglévő hitelportfóliók megfelelő kezelésére összpontosítanak.

Gyászos félév.

Még a tavalyinál is 30%-kal kevesebb, mindössze 205 milliárd forint lakossági jelzáloghitelt helyeztek ki a magyar hitelintézetek az idei év első felében - derül ki a Magyar Nezmeti Bank (MNB) ma reggel közzétett statisztikáiból. Ez az összeg mindössze 26%-a a 2008-as csúcsnak, sőt, a 2005-ösnek is csak kétharmada. Felhasználási céljukat tekintve azonban nincs jelentősebb változás, a jelzáloghitelek 58%-át használták hivatalosan is lakáscélra az idei év első hat hónapjában.

Annál nagyobb a változás a jelzáloghitelek devizanem szerinti összetételében: míg 2005-ben 66, 2006-ban 83, 2007-ben 91, 2008-ban pedig 93%-os arányt képviseltek a devizahitelek (ezek túlnyomó része svájci frank alapú volt), tavaly már csak a hitelek 78, idén pedig mindössze 43%-át nyújtották devizában a hitelintézetek az év első felében. A devizahiteleken belül az euró vette át a svájci frank korábbi szerepét. Ebben a svájci frank árfolyamához képest tapasztalt nagyobb forintgyengülésen és a bankok visszavonulóján túl a frankhitelt jelentősen diszkrimináló körültekintő lakossági hitelezésnek is szerepe volt.

Életre kelő forinthitelek.

Miután júliusban az új kormány megtiltotta a deviza alapú hitelekre történő jelzálogjog-bejegyzést, néhány hónapon belül euró alapú jelzáloghitelekkel sem fogunk találkozni. A tiltás jórészt a piaci gyakorlatot követi: míg a devizahitelek állománya tranzakciós alapon soha nem látott összegben, 31,6 milliárd forinttal csökkent júniusban, a forinthiteleké egy éve nem látott mértékben, 26,3 milliárd forinttal nőtt. Devizában tehát nettó hiteltörlesztő, forintban fél éve folyamatosan nettó hitelfelvevő a magyar lakosság.

Az újonnan kihelyezett jelzáloghitelek körében júniusban 18,2%-ra csökkent a devizahitelek aránya, holott még tavaly is 70-80% körüli arány volt jellemző. A teljes jelzáloghitel-kihelyezés júniusban 40,78 milliárd forint volt, ebből 24,7 milliárd forint volt lakáshitel.

A devizahitelek egyre gyorsabb ütemű háttérbe szorulása a lakáshitelekre és a szabad felhasználású jelzáloghitelekre egyaránt jellemző. Júniusban 19,9 milliárdnyi forint alapú lakáshitelt és 4,8 milliárdnyi deviza alapú lakáshitelt vettek fel a háztartások, a szabad felhasználású jelzáloghitelek körében 13,4 milliárd és 2,68 milliárd forint ez a két összeg.

A forint alapú lakáshitelezésben sikerült átlépni egy lélektani határt: utoljára 2005 júniusában volt ilyen magas a kihelyezett összeg, összegszerűen 21,6 milliárd forint. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy míg négy évvel ezelőtt ez 41%-ot jelentett a lakáshiteleken belül, most már a lakáshitelek 81%-át vették fel az ügyfelek forintban. Nem lehet azt mondani, hogy a lakáshitelezés fellendült volna, a 24,7 milliárd forint kihelyezés a tavalyi évi nyomott szinteknek felel meg.

Nem adnak okot bizakodásra a lakáspiaci adatok sem. A KSH legfrissebb adatai szerint a használatba vett lakások száma 34, az új engedélyeké 41 százalékkal alacsonyabb, mint 2009 első félévében volt. A befejezett lakásépítkezések száma két régióban közel felére, további háromban kétharmadára csökkent. Még inkább gyengült az építési szándék: az új engedélyezések 5 régióban felére-egyharmadára csökkentek. Csak a fővárosban kértek ugyanannyi engedélyt ebben a félévben, mint az előző év azonos időszakában.

A forint alapú lakáshitelek hitelköltség-mutatója elérte már azt a viszonylag alacsony szintet, amely az ügyfelek négyötöde számára vállalható a kisebb önerőért cserébe - derül ki az adatokból. Míg ugyanis például euróhitel esetén a fedezetül felkínált ingatlan hitelbiztosítéki értékének legalább 40%-át önerőből vagy pótfedezettel kell biztosítani a vételhez, a forinthiteleknél csak 25%-ban van szükség erre. Az euróhitelek árfolyamkockázatával szemben a forinthitelek magasabb kamatkockázatát és átlagosan több mint két százalékponttal magasabb hitelköltségét vállalják az ügyfelek.

A magyar lakosság teljes hitelállománya a májusi 8068 milliárd forintról júniusban 8647,8 milliárd forintra nőtt, e mögött azonban elsősorban a svájci frank erősödése húzódik meg, és nem tükrözi a családok hitelfelvételi kedvének változását.

forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság