Mennyi pénzt fog költeni az új kormány a lakáspolitikára? Mennyivel emelkedik a lakástakarék-pénztárak maximális állami támogatási mértéke? Hogyan segíthetik az ltp-k a lakásfinanszírozást? Hogyan változik az ltp-k szabályozása? Bencsik Jánossal, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) energiaügyekért és otthonteremtési politikáért felelős államtitkárával készült interjú hitel blogunkba illő részleteit olvashatja.
A lakáspolitika középpontjában az elmúlt 10 év során mindig is az újlakás-szerzés támogatása állt. Mennyire lesz radikális a szakítás az eddigi iránnyal?
A kétezres évek közepén, az akkori kormányzat radikálisan beavatkozott a forint árfolyamának alakításába, és ennek köszönhetően a korábbi, kamattámogatásra épülő lakástámogatási rendszer jelentős terheket rótt az ország költségvetésére. Ezzel párhuzamosan - látva az ebben rejlő nagyvonalú lehetőségeket -, a pénzügyi szektor is alacsonyabb szinten állapította meg a hitelhez való hozzáférés belépő küszöbét és beindult a tömeges devizahitelezés. A gazdasági válság viszont rövid idő alatt megmutatta ennek a finanszírozási rendszernek a gyöngeségét, felszínre hozta azt a hatalmas társadalmi problémahalmazt, melyet most egy Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozásával kell kezelni az államnak, az érintett pénzintézetekkel és a bajbajutott hitelesekkel együtt. Ez nem olcsó dolog. Mindenkinek meg kell fizetnie az árát, és ebből mindenkinek tanulnia kell. Az egyik tanulság, hogy nem járható út az, hogy a pénzintézetek ösztökélésének eleget téve, aki él és mozog, az önálló lakásszerzés útjára lépjen. Csak azokat szabad segíteni és támogatni a közösség részéről az önálló lakástulajdon megszerzésében, akik képesek az azzal járó terheket folyamatosan teljesíteni, és a lakás fenntartási költségeit is finanszírozni. Akik erre nem képesek, azoknak nem megoldás az önálló lakásingatlan.
Hogyan lehet az eddiginél jobban és hatékonyabban lemérni és meghatározni, hogy kik lehetnek képesek fenntartható módon újlakást vásárolni hitelből?
Azok képesek alapvetően erre, akik erre fel tudnak készülni, és a felkészülési folyamatban való részvételükről tanúbizonyságot is tudnak tenni. Azok, akik előre gondolkodnak és terveznek, és képesek előzetesen takarékoskodni, hiszen egy önálló otthon megszerzése minden ember számára az élete egyik legfontosabb lépése. Ha van rá lehetősége, hogy takarékoskodjon, és megteremtse azt az induló alapot, amelyhez már biztonsággal lehet hitelforrást is rendelni, ott a közösséget képviselő államnak támogatást kell biztosítania. Ez az első szegmens. Azok esetében viszont, akik erre nem képesek, és havonta 5-10 ezer forintot sem tudnak félretenni egy önálló lakás reményében, az államnak másféle segítségnyújtást kell számukra találni. Nem szabad belekényszeríteni őket egy kilátás nélküli csapdahelyzetbe, mely egy átgondolatlan hitelfelvétel következtében állhat elő.
Korábbi nyilatkozataiból kiolvasható, hogy komoly szerepet szánnának a lakástakarék-pénztároknak az otthonteremtési politikájuk keretén belül. Konkrétan mit változtatnának meg a jelenlegi LTP-szabályozáson?
Utoljára közel egy évtizede volt indexálva a lakástakarék-pénztári befizetések utáni állami támogatás maximális mértéke. A kormányzati ciklus közepére szeretnénk helyreállítani az értékállóságot, 8 évről 10-re emelni a futamidőt, mely valamivel nagyobb lakás megszerzését teszi lehetővé, és kedvezőbb hiteltörlesztési lehetőséget biztosít az érintettek számára. Emellett a szerződések családon belüli összevonhatóságát szeretnénk erősíteni. A jelenlegi főszabály alapján minden egyes ingatlanszerzésnél, ahol a kiskorú neve mögött kimutatható pénzügyi forrás áll, a tulajdoni hányadot be kell jegyezni a befektetett pénzmennyiség után. Igen ám, de ezzel nagyon leszűkül a későbbi lakás mobilitás lehetősége. Ha egy családban van két gyermek, születik egy harmadik, közben még növekednek is, akkor már nem férnek el egy szobában, nagyobb lakásra lenne szükség, de az ingatlancseréhez a gyámügyi hatóság hozzájárulása szükséges, ami meglehetősen bonyolult és hosszadalmas procedúra. Lehet azt mondani, hogy ez helyes, mert a szülők által, a gyermek nevére megnyitott számlán lévő pénz felhasználásával a lakástulajdon egy hányada is a gyermek nevére kerül. Védeni kell a gyermek jogait, de kérdés, hogy ezek a jogok fontosabbak-e annál, hogy a gyermek 18 éves kora előtt komfortosabb, kényelmesebb, előnyösebb lakhatási feltételeket tudjon teremteni a szülő. Mert 18 éves kora után, ha kikerül a szülői házból, akkor sem tudja kiváltani a rá eső hányadot a szülőktől. Ha a szülők oda tudják adni a gyereknek a részét, akkor odaadják, egyébként meg kell várni az örökösödést. Lakáspolitikai szempontból ezért lenne célszerű megkönnyíteni a családon belül megkötött szerződések összevonhatóságát. De az ltp-módosítás előkészítése során gondolkodunk azon is, hogy beépítsük a hosszú távú lakásbérlet célú felhasználás lehetőségét.
Ezek mellett még egy dolgot szeretnénk az ltp-k esetében elérni, azt, hogy az ltp-kasszákban lévő források minél nagyobb arányban kerüljenek ki az ingatlanpiacra, mint finanszírozási lehetőség. Jelenleg a kihelyezhetőség alacsony, ezt szeretnénk 75 százalékra felemelni, melynek következtében 250-300 milliárd forint kerülhet ki a következő 1,5-2 évben, mintegy a jelenlegi beszűkült hitelezési lehetőségeket bővítő forrás. Erre vonatkozóan a két, Magyarországon bejegyzett és működő ltp-nek nincs ellenvetése. Lehet mondani, hogy ez egy konzervatív finanszírozási forma, és 20-30 milliós ingatlanok megvásárlására nem alkalmas termék, viszont ha 10-15 milliós ingatlanokhoz hozzá tudja juttatni az önálló otthonra vágyókat, akkor az otthonszerzés első lépcsőjének tökéletesen megfelelhet. Nem mellékes tényező, hogy minderre biztonságos, megfizethető körülmények között kerülhet sor. Nem igazán szerencsés az, hogy a környékbeli országokhoz képest nálunk ez az otthonszerzési módozat csak a lakosság 15 százalékát érinti. Szlovákiában is magasabb ez az arány, Csehországban és Németországban pedig már elérte az 50 százalékot.
Ezek szerint kamattámogatásban nem gondolkodnak?
Vizsgáljuk ennek a lehetőségét is, de alapvetően az egykulcsos szja családbarát megoldással való kombinálása - amelyet ősszel fog tárgyalni a parlament -, tudja biztosítani azt a többletjövedelmet az önálló lakásszerzésre biztonsággal aspiráló háztartások számára, amelyet egy vonzó előtakarékossági rendszerbe már érdemes lesz befektetni. Nagyobb önállóságot fogunk biztosítani a jövedelemmel rendelkező háztartások számára. Célunk, hogy kevesebb legyen a központi elvonás, ne csupán újraelosztási rendszerekben gondolkodjunk. Ha valaki jövedelemszerzéssel együtt járó munkatevékenységet végez, akkor abból minél több maradjon nála, és adjuk meg a szabadságot arra, hogy azt az általa fontosnak ítélt célokra fordíthassa. Ha ez otthonteremtés, akkor arra. Ehhez viszont adjuk hozzá azt a többlet állami támogatást, amivel elismerjük azt, hogy ők, ha úgy tetszik, akkor a nemzeti együttműködés alrendszerében, a továbbiakban kevesebb terhet fognak róni a közösségi költségvetésre.
Jelenleg a GDP nagyjából 1 százalékát teszi ki a teljes lakástámogatási rendszer, mely egyébként rengeteg csatornán keresztül jut el a végfelhasználókig, hihetetlenül szétaprózódott. Tervezik az 1 százalékos mérték emelését?
Nemzeti épületkorszerűsítési programot indítunk, amely a mi felfogásunk szerint részét képezi az otthonmegőrzésnek, illetve otthonteremtésnek. Ha a jelenlegi lakáscélú kötelezettségekhez ezt is hozzáadjuk, akkor a kiadások bőven meg fogják haladni a GDP 1 százalékát. Ebben egyaránt lesznek hazai és európai uniós költségvetési források.
forrás: portfolio.hu, online gazdasági újság
