Hitel Blog - Aktualis Hitelek . hu

Idén év végére 6.5%-ra, jövő év első felére 6%-ra csökkenheti az alapkamatot a jelenlegi 7%-ról a Magyar Nemzeti Bank, majd 2010 során további kamatvágást már nem hajt végre elkerülendő a forint nagyobb gyengülését - ez a piaci konszenzus adódott a Bloomberg negyedéves elemzői felmérésében.

A hírügynökség körkérdése szerint tehát 6% lehet az a kamatszint, ami alatt már a túlzottan beszűkülő forint kockázati prémium a fizetőeszköz gyengülésének kockázatát megemelné.

A friss elemzői konszenzus (a Reuters felméréséhez hasonlóan) továbbra is azt mutatja, hogy a piac hisz a kormánynak, miszerint tartani lehet mind az idei (a GDP arányában 3.9%-os), mind a jövő évi (3.8%-os) államháztartási deficitcélt. 2011-ben 3.1%-ra mérséklődhet a deficit az egy negyedévvel ezelőtti felmérésben adódott 3.2%-kal szemben. A konszenzus tehát egyelőre nem kalkulál annak kockázatával, hogy hatalomra kerülése után a Fidesz újratárgyalná a nemzetközi hitelszervezetekkel a megállapodást és adott esetben magasabb hiánycélt igyekezne elérni a nagyobb mozgásterű gazdasági élénkítés érdekében.

A Bloomberg felmérése szerint idén éves átlagban 4.4%-os, míg jövőre 4%-os lesz az infláció, amely 2011-ben 3%-ra, a közép távú jegybanki inflációs céllal összhangban lévő szintre mérséklődik. Idén a magyar gazdaság visszaesése a konszenzus szerint 6.3%-os lehet, amelyet jövőre stagnálás, majd 2011-ben 2.6%-os növekedés követhet, szemben a jegybank 3.4%-os legutóbbi előrejelzésével.

forrás: portfolio.hu

Simor András jegybankelnök javaslata a devizahitelezés szigorításáról egy kicsit megkésett, ezeket a változtatásokat nem most kellene végrehajtani - mondta a Magyar Bankszövetség régi-új elnöke a Gazdasági Rádió Nap Vendége című műsorában. Erdei Tamás szerint a javaslatcsomag a múltat már nem tudja kezelni, bár az is igaz, hogy egy néhány hónapos turbulenciát leszámítva a magyar bankrendszernek és az ügyfeleknek sikerült menedzselniük az árfolyamok ingadozását.

A fedezeti értékhez kötött hitelkorlátozással nem lenne gondja a bankoknak, a jövedelemarányos törlesztőrészlet maximalizálás viszont a pénzügyminiszternek sem tetszik. Szabályozás lehet, de még tárgyalnak, az idén biztos nem lesz törvény.

A Bankszövetség frissen megválasztott elnökének egyik első dolga az lesz, hogy felvegyék a kapcsolatot a Pénzügyminisztérium és az MNB képviselőivel a devizahitelezés szabályozása és egy egészséges kompromisszum ügyében. A bankoknak mindenesetre már vannak alternatív javaslatai. Erdei Tamással beszélgettünk.

Portfolio.hu: Kis szünet után ismét Ön a Bankszövetség elnöke. Változik-e valami a második Erdei-érában az elsőhöz képest?

Erdei Tamás:A mai helyzet összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint ami az elmúlt években volt. Gazdasági válság, az ország belső problémái, a bankokkal szembeni kritikus megjegyzések - mindezek nem, vagy csak alig jellemezték a korábbi időszakot. Problémák mindig voltak, de most sokkal nehezebb a feladat. Nagyon fontos, hogy a bankrendszer összezárjon, és szakmai alapon - az egész magyar gazdaság érdekében, és nem öncélúan - olyan megoldásokat keressen és találjon a hatóságokkal, a törvényalkotókkal, amelyek egyaránt képviselik mind a gazdaság, mind a bankok szakmai érdekeit, és mindenféleképpen előremutatóak. Ez ma nagyon komoly, felelősségteljes feladata a Bankszövetségnek. Mivel ez nehéznek ígérkezik, ezért vállaltam, hogy megpróbálom ezt a kompromisszumot megteremteni, a bankok támogatásával.

P.: Az elnökségbe nagyon komoly bankok vezetői kerültek be. Ez változtat-e valamit a helyzeten?

E. T.: Az előző elnökség is nagyon erős, színvonalas volt. A bankok felismerték, hogy ebben a helyzetben különösen fontos a Bankszövetség érdekérvényesítő képességének erősítése. Szerencsére komoly bankvezetők támogatását sikerült megnyerni ahhoz, hogy ütőképes elnökség jöjjön létre. Ez reményt ad arra, hogy megfelelően tudjuk képviselni a szakma és a gazdaság érdekeit.

P.: Az MNB devizahiteles akcióját nem előzte meg egyeztetés. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

E. T.:Ez minket is meglepett, hiszen hónapokkal ezelőtt volt egy egyeztetési kezdeményezés. Akkor szakértői szinten a Bankszövetség válaszolt, de megszakadtak a tárgyalások, és derült égből villámcsapásként érkezett a javaslat a Magyar Nemzeti Bank részéről. Mint mindenhez, természetesen ehhez is abszolút szakmai alapon állunk hozzá: olyan kompromisszumra törekszünk, amely egyformán szolgálja a hatóságok, az MNB, a bankrendszer, és legfőképpen az ügyfeleink érdekeit. És nemcsak a lakosságot értem ügyfelek alatt, hanem az építőipart, az építőanyag-ipart, az ingatlanpiacot is. Úgy érzem, a beharangozott szabályozás részelemeiben elfogadható, tárgyalható, de összességében egy ilyen időszakban tovább mélyíti a recessziót. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a pénzügyi stabilitás érdekében az adható hitel mértékét maximalizálni kell. A tervezetben 70 százalékos hitel-fedezet arány szerepel a forintalapú jelzáloghitelnél, amelynek esetében a 80 százalékos mérték számunkra elfogadható megoldás lenne. Ma már az eurót - különösen egy 25-30 éves futamidejű hitelnél - ugyanúgy hazai devizaként kell kezelni, mint a forintot, hiszen valószínűsíthetően 3-4 éven belül már euróban kapjuk a fizetésünket. Ezért mi az euróban is hasonló mértékre gondolunk, az egyéb devizákban történő finanszírozásoknál pedig egyetértek abban: kell egy restrikció, hogy az ügyfelek ne vállaljanak be felesleges árfolyamkockázatokat. Ez a pénzügyi stabilitás szempontjából teljesen akceptálható igénye a Magyar Nemzeti Banknak.

Vitatkoznék viszont a prudenciális kérdésekben, a bankok kockázatviselő képességének megítélésében. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy törvény vagy kormányrendelet szabályozza, milyen fedezetek és milyen jövedelemszint mellett adhatnak hitelt a bankok. Egyrészt, ha a jelenlegi tervezetet nézzük, a lakosság mintegy kétharmada elesik a lehetőségtől, hogy egyáltalán hozzájusson egy elfogadható mértékű lakáshitelhez. Más fedezeteket abszolút nem vesz figyelembe, pedig egy másik lakás épp úgy lehet addicionális fedezet, mint a szülők vagy a nagyszülők készfizető kezessége. A bank nyugodtan tolerálhatná, hogy egy fiatal diplomás pár a pályakezdéskor alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik, tudván: jövedelemszerző képességük gyorsan nőni fog. A banknak saját magának kell eldöntenie, milyen kockázatot hajlandó felvállalni. Hogy aztán kockázataihoz mérten milyen céltartalékokat és milyen biztosítékokat kér, erre van a PSZÁF, erre vannak a különböző prudenciális szabályok. Ráadásul az elképzelésnek az egész gazdaságra visszatartó hatása lenne: nemcsak az újlakás-építést fékezné le teljes mértékben, hanem a használt lakások forgalmát is, akár az ingatlanpiaci árak zuhanásához vezethet. Recessziós időszakban nem lehet célja egy kormánynak, hogy tovább mélyítse a válságot. Ebben a helyzetben kiegyensúlyozott, a pénzügyi stabilitást nem sértő megoldásokról lehet szó.

De hozhatok más példákat is. A bankok - nagyon helyesen - elkezdték az átütemezési tárgyalásokat a nehezebb helyzetbe került ügyfelekkel. Sok esetben kedvezményeket adnak, amelyek új hitelszerződések formájában jelennek meg. Az új szabályok érvényessége esetén ezeket már nem lehet megkötni, átstrukturálni. A javaslat az ügyfelek bankhoz kötését is jelenti, jóllehet korábban alapelvárásként fogalmazódott meg, hogy az ügyfél egy másik banknál kedvezőbb konstrukcióra tudja cserélni a hitelét. Az új bank már nem tudna ajánlatot tenni, csak az új, a szigorított feltételekkel, amiből az következik, hogy a lakosság nem tud bankot váltani, odaláncolják a korábbi bankjához. Ezek olyan szakmai érvek, amelyeket meg kell beszélnünk, hogy közös nevezőre jussunk. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az ország pénzügyi stabilitása a legfontosabb kérdés. Olyan megoldást kell találnunk az MNB-vel és a Pénzügyminisztériummal közösen, amely ezt a célt szolgálja, de ezen nem lép túl, és hagyja, hogy a piac normális keretek között működjön. Egyébként kicsit “eső után köpönyegnek” tartom a javaslatot: a devizahitel-állomány ma már megvan, hál’ istennek csökkennek a forinthitel-kamatok, a jegybanki alapkamat is mérséklődik, egyre több bank lép ki a piacra tiszta forinthitel konstrukcióval. Azáltal, hogy a kamatok csökkentek, ezek kezdenek versenyképesek lenni a devizahitelekkel. Úgy érzem, ha meghatározzuk a durvább kereteket, a többit rá lehet bízni a piaci szereplőkre, és a piac megfelelően, prudensen fogja korrigálni a korábbi lépéseket.

P.: Egy elterjedt vélemény szerint ha a magyar bankok nem tudják a lakosságot hitelezni, akkor a vállalatokat fogják.

E. T.: És akkor a vállalatok kinek adják el a termékeiket? Miből lesz a belföldi vásárlóerő? Ha fékezzük a belföldi vásárlóerőt, akkor a belföldi piac megszűnik. Minden exportra fog menni? Nem, ez az összefüggés nem igaz. A történet nem arról szól, hogy nincs elegendő forrás, szerencsére ezen túlvagyunk. A történet kockázatokról szól: a bankok igenis nagyon prudensek, óvatosak a kockázatok vállalásában. Ez nem csereszabatos, hogy van 1 forintunk, amit adjunk oda a lakosságnak, s ha nem, akkor a vállalatoknak. Ez abszolút szakszerűtlen, amatőr hozzáállás: ha a bankok jó vállalati kockázatokat látnak, akkor a vállalatokat is megfinanszírozzák. A lakossági jelzáloghiteleken keresztül pedig piaci lehetőséget teremtünk a vállalatoknak, hiszen akkor lehet téglát termelni, csapot gyártani, betont keverni, építkezni, vállalkozni. A kettő összefügg, nem lehet szeparáltan nézni a gazdaságot.

P.: Érkezett már valamilyen megkeresés a kormányzat vagy a jegybank részéről, hogy üljünk le tárgyalni erről a koncepcióról? Most szedem össze az információkat. Úgy tudom, hogy ez mindenkit meglepetésszerűen ért, jelen pillanatban a Pénzügyminisztérium vizsgálja a tervezetet. Én még nem láttam, csak annyit tudok róla, amennyit a médiában olvastam. Az első dolgaim egyike az lesz, hogy felvegyem a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Bankkal, kezdeményezzük a tárgyalást a PM-mel közösen. Ne a sajtón keresztül üzengessünk egymásnak, hanem szakmai érvek alapján találjunk jó megoldást. A Bankszövetségnek pontosan ez a szerepe. Nem az, hogy a valaminek a megjelenése után vitatkozzon; hanem előtte együtt leülni, és észérvek, szakmai megfontolások alapján közösen kidolgozni olyan tervezeteket, rendeleteket, iránymutatásokat, amelyek mindenki érdekeit figyelembe veszik.

E. T.:

P.: Lehet olyan kompromisszumot kötni, amelyben a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad?

E. T.: Ez az egyetlen lehetőség mindannyiunk számára, hiszen Magyarországról beszélünk, nem parciális érdekekről van szó. A kérdés komplex, az egész magyar gazdaságot, az egész magyar lakosságot, az egész magyar pénzügyi rendszert érinti. Nincs más megoldás, mint egészséges kompromisszumot találni, amely mindenki számára elfogadható.

P.: Melyek azok a feladatok, amelyeken a következő hónapokban még végig kell menni?

E. T.: Rengeteg feladat van. Mondhatnám a magatartási kódex aláírásából következően a hitelintézeti törvény módosítását. Az egyoldalú szerződésmódosításokkal kapcsolatosan asztalon van a pénzügyi felügyelet és az ezzel kapcsolatos rendszer átalakításával foglalkozó törvénytervezet, amelyről szakmai állásfoglalást kell kialakítanunk. De beszélhetnék a csődtörvényről, a magáncsőd intézményével kapcsolatos ügyekről, a tartós lekötésű betétek kamatadó-kedvezményének problémáiról. Rengeteg nagy, és még több kis ügy van, amelyeket a következő hónapokban közösen kell megoldanunk. De a legfontosabb az, hogy a bankrendszer a médián keresztül és a szakmai magatartása révén visszaszerezze azt a bizalmat a lakosságnál és a vállalkozóknál, ami feltétlenül szükséges a működéséhez. A mi szakmánk a bizalomra épül, és ha ez nincs meg, akkor a jelent és a jövőt egyaránt megnehezíti. Szeretnék személyesen hozzájárulni a lakosság, az ügyfeleink meggyőzéséhez: ez a szakma igenis képes, akar, és az ő érdekeiket is képviselve próbál színvonalas, európai szintű pénzügyi szolgáltatást nyújtani számukra.

P.: Nem tart-e attól, hogy a következő hónapokban erősödhet a bankellenes hangulat? Kis túlzással az egyik pillanatban arról szól a történet, hogy mentsük meg a devizahiteleseket, a következőben meg arról, hogy betonozzuk be őket a bankjukhoz…

E. T.: …és az egyik pillanatban arról szól a történet, hogy miért nem hiteleznek a bankok, a másik pillanatban pedig arról, hogy hogyan korlátozhatjuk a hitelezésüket. Nem könnyű feladat, de szeretem a kihívásokat. Ezek megoldhatóak értelmes, normális párbeszéddel. Valóban kialakult ez a hangulat, sokszor szakszerűtlenül, igaztalanul, bár azt nem vitatom, hogy néha lehet némi alapja is. Nekünk az a dolgunk, hogy elmagyarázzuk a lakosságnak, az ügyfeleinknek, a hatóságoknak, hogyan működik ez a rendszer. Meg kell hoznunk azokat a kompromisszumos döntéseket - lásd magatartási kódex -, amelyekkel biztosítékokat rakunk a rendszerbe, hogy az ügyfelek is úgy érezzék, korrekt szolgáltatásokat kaptak. Természetesen ebben az időszakban ez nem könnyű: választások előtt állunk, ilyenkor kicsit mindig erősödik a retorika. Ebből a szempontból hálás téma, mondhatni: kellemes időtöltés a bankokat, bankárokat piszkálni. Ezek azonban nagyon rövid távú poénok, mivel itt lényegesen többről van szó: nevezetesen a magyar gazdaságról. És a választások után is van élet.

A pénzügyi rendszer hozzátartozik a mindennapjainkhoz, a boldoguláshoz, akár a magánéletünkben, akár a vállalkozásunkban. Ezért a megítélését a helyére kell tenni, szakmai vitákból nem szabad politikai csatákat kreálni. Szakmai feladatokat szakmai alapon kell megoldani, a politika a politikusokra tartozik. Összemosódik a világgazdasági válság az amerikai bankrendszer problémáival, és hirtelen olyan általánosításig jutnak el egyesek, hogy ez Magyarországon is így van. Ez nem igaz: egyfelől az európai és a magyar bankrendszer másként működött, másfelől a magyar bankrendszer mindvégig egészséges volt, most is az, és egészséges is marad. Megfelelő tőkével rendelkezik: a magyar adófizetőknek egyetlen fillért sem kellett betenni a magyar bankokba, miközben nálunk lényegesen fejlettebb országokban óriási pénzeket kellett invesztálni, hogy megmentsék a rendszert. És betették ezeket a pénzeket, mert ha szeretjük, ha nem: a pénzügyi rendszer a gazdaság egyik alapja. Egy stabil, biztonságos, bizalommal övezett pénzügyi rendszer nélkül nem lehet egészséges gazdaságot építeni és fenntartani. A kommunikációban is ebbe az irányba kell mennünk. Meg kell értetnünk az emberekkel, és természetesen a bankoknak is olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy az ügyfelek érezzék: a bankok nem visszaélnek az erőfölényükkel, hanem valóban szolgáltatást adnak. Nekünk sem megy jól az üzlet, ha az ügyfeleinknek nem megy jól. Ha valakinek érdeke, hogy a magyar gazdaság újra talpra álljon, hogy a lakossági és vállalati ügyfeleink fizetni tudják a törlesztő részleteiket, hát azok éppen a bankok. Evidens érdekünk, hogy minden dolgot támogassunk, amely a gazdasági recesszióból kisegíti az országot.

P.: Ez az év eléggé rémálom volt a lakosság és a vállalkozások számára egyaránt. 2010-ben mire számíthatunk, ha banki szolgáltatásokat akarunk igénybe venni?

E. T.: Csak jó hírekkel tudok szolgálni: vagyunk és leszünk. Szolgáltatásokat fogunk nyújtani, hitelezni is fogunk, de természetesen sok minden megváltozott. Részben a világgazdasági körülmények miatt, és részben a magyar gazdaságpolitika problémái miatt: az elmúlt években nagyon sok pénzt költöttünk, és ez tovább nem tolerálható. Nem véletlen, hogy a gazdasági válság ennyire megtalálta Magyarországot, hiszen nem voltunk rá felkészülve. Ha a magyar gazdaságot összehasonlítjuk a nyugat-európaival, az amerikaival, ott megvolt az a tartalék, amellyel az államok ki tudták segíteni a központi büdzséből a gazdaságukat, hogy azt kevésbé sújtsa a recesszió. Mi olyan eladósodott helyzetben voltunk-vagyunk, hogy ezzel az eszközzel nem lehet élni, mert nincs miből. Ebből adódóan a válság minket mélyebben érint. Ugyanakkor a magyar bankrendszer szeretne szolgáltatásokat nyújtani, és ehhez megvan a kellő mozgástere. A tavalyi forrásszűke mára megszűnt, a pénzügyi életbe nagyjából visszatért a bizalom. Természetesen két dolog teljesen más, mint korábban volt. Az egyik az ár: azok a kamatrések, amelyekhez korábban hozzá tudtak jutni a bankok - akár betét formájában, akár a pénzpiacokon -, messze drágábbak lettek. Ennek az árát sajnos mindenkinek meg kell fizetni, aki hitelt szeretne felvenni. A másik pedig a kockázatok, amelyek nagyon megnőttek: a bankok sokkal óvatosabban helyeznek ki pénzeket, sokkal nagyobb biztosítékokat szeretnének látni, és ameddig tart a recesszió, rengeteg a bizonytalanság. Nehéz megítélni egy vállalat piaci helyzetét, hogy milyen lesz holnap, holnapután. Valóban visszatérnek-e a legfontosabb exportpiacaink, reális-e az a feltételezés, hogy el tudunk érni exportnövekedést? Ezek olyan kockázati tényezők, amelyek nehezítik az új hitelek kihelyezését. Ugyanakkor a bankoknak arra kell koncentrálniuk, hogy megtartsák meglévő állományukat, hogy mindenben segítséget nyújtsanak ügyfeleik számára. Akár a vállalatokról, akár a lakosságról beszélünk, egyértelműen ezt diktálja a bankok érdeke is.

forrás: portfolio.hu

Kormányrendeletben szabályoztatná a lakossági hitelezést a jegybank. A Magyar Nemzeti Bank sok vitát kiváltó szakmai terveivel kapcsolatban kérdeztük Bánfi Tamást, a Monetáris Tanács tagját, a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát.

Portfolio.hu: A Magyar Nemzeti Bank a háztartások deviza- és forinthitelezését jogszabályban szabályozná. A javaslat a Monetáris Tanács egységes támogató véleményével került át a Pénzügyminisztériumba?

Bánfi Tamás: A Monetáris Tanács véleményét nem ismerem. Nem is ismerhetem, mert a Tanács a javaslatokat nem tárgyalta. A Tanács külső tagjai ugyanúgy az elmúlt hétvégén kaptak róla információt, mint mindenki más. Nem lényeges, de mindenesetre érdekes a kérdés: Miként értelmezhető “A Magyar Nemzeti Bank javasolja …” kitétel. Végül is ki a javaslattevő, a kezdeményező? (az Elnök?, az elnök és az alelnökök?, a stáb?)

Portfolio.hu: Egyetért a javaslattal?

Bánfi Tamás: Röviden válaszolva: most és így nem!

Kissé hosszabban. Néhány hónappal ezelőtt elhangzott egy hivatalosnak hangzó vélemény, miszerint Magyarországon unikális válságkezelő program került elfogadásra: amíg a recesszió sújtotta országok szinte mindegyike az állami kiadások növelésével, de mindenképpen annak szinten tartásával igyekszik a gazdasági visszaesést mérsékelni, addig Magyarország szigorú kiadás visszafogással egyidejűleg akarja az egyensúlyt és a növekedést elérni. A mostani javaslat szintén unikális. Az országok többsége - kissé leegyszerűsítve és túlozva - öntik a gazdaságba a pénzt, míg az itthoni javaslat gyors restrikciót akar elérni a háztartások hitelezésében.

Be kell látnunk, ha a háztartások jövedelmét az állami kiadások visszafogásával jelentős mértékben csökkentjük, akkor a fogyasztási kereslet visszaesik, a háztartások megtakarítási képessége csökken, azaz a bankok forintforrásai, valamint az államadósság belső finanszírozási lehetősége korlátozott. Ha ehhez hozzátesszük a háztartási hitelek szabályozásából eredő keresletkorlátozást, a termelő ágazatoknál kívánt hitelezési aktivitást már nemcsak a magas kamatszint miatti hitelképesség hiánya, hanem a fizetőképes kereslet csökkenése is akadályozza. A következmény: a növekedés lassú beindulása, valamint - s ezt tekintem a legsúlyosabb problémának - a foglalkoztatottság alacsony szintjének a fennmaradása.

Természetesen ebből a “zsákutcából” kitörni lehetne az exportpiacokon keresztül. De: 1. A külső piacok élénkülése még várat magára. 2. A volt exportpiacok országaiban protekcionista törekvések fedezhetők fel. 3. Az exportlehetőségek (ugyanúgy mint a belső keresletet lekötő importvolumen) nem függetlenek a pillanatnyi árfolyamalakulástól. 4. Egyes ágazatok - elsősorban az építőipar - kevésbé exportképesek.

A mikroproblémák kapcsán szeretném elmondani, az olvasott javaslat a devizahitelezésből eredő kockázatok csökkentését emeli ki, holott a konkrét javaslat egyidejűleg a forint hitelek szabályozását is tartalmazza. Miért kellene a forinthiteleket szabályozni? Ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy egy évekkel ezelőtti devizahitelezési szabályozás a mai ismereteink alapján célszerű lett volna-e, akkor könnyedén igent lehetne mondani. De ennek az utólagos bölcselkedésnek semmi értelme. A devizában denominált hitelszerződések élnek, mind a bankok, mind a lakosság az árfolyamváltozásból eredő kockázatokat megtapasztalta. Elképzelhetetlen, hogy hasonló folyamat lejátszódjon, de ha mégis elkezdődne, a konszenzuson alapuló szabályozás azonnal megtörténhet.

No de legyünk egy pillanatra optimisták: mi történne, ha - “ne adj isten” - a kormány bejelentené az euró 2 év múlvai bevezetését. Ezek után 15, 20 vagy 25 éves jelzáloghiteleket nem ajánlott euróban felvenni? Képtelenség! Továbbá, nem tartom szerencsésnek azt a szabályozást, ami kikerülhető, kijátszható és nehezen átlátható, ellenőrizhető folyamatokhoz vezet.

forrás: portfolio.hu

Amikor 1993-ban dolgozni kezdtem az MNB-ben, az egyik első feladat a múltból örökölt jegybanki szabályozás és eszköztár megújítása volt. Akkoriban nem kellett bizonygatni, hogy a bankok döntéseit közvetlenül megkötő szabályok nem hatékonyak, és piaci viszonyok között a szabályok kikerülésére ösztönöznek. Nem hittem volna, hogy bő 15 évvel később ismét elő kell szedni az akkor használt érveket, és különösen nem, hogy ezt a jegybankkal szemben kell megtenni - írja Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője, akinek személyes véleményét alább közöljük.

Előre kívánom bocsátani, hogy véleményem szerint a devizahitel-állomány magas szintje az államadósság mellett a jelenlegi magyar gazdaságpolitika legnagyobb kerékkötője: korlátozza a monetáris politika mozgásterét, többszörösére növeli az ország külső sebezhetőségét. Egyetértek azzal, hogy a lakossági devizahitel-állomány további felépülését meg kell akadályozni, illetve segíteni kell a meglévő állomány leépülését. A kérdés igazából az, hogy miként érdemes ennek nekifogni. Azt gondolom, hogy nem úgy, ahogy az MNB akarja.

A devizahitelezés korlátozását célzó, tegnap felvázolt jegybanki javaslat kemény beavatkozás a banki döntésekbe, közvetlenül meghatározza, hogy egy-egy ügyfél kapcsán milyen kockázati szintig mehet el a bank - mennyi lehet a törlesztőrészlet a jövedelem százalékában, és mekkora hitel nyújtható a fedezet értékének arányában. A javaslat megtétele nem lehetett könnyű az MNB számára, hiszen egyenértékű annak beismerésével, hogy a kritikák megalapozottak voltak, és a jegybank korábban hibázott, amikor nem vezetett be ehhez hasonló szabályokat. Ez azonban nem lényeges szempont, sőt tulajdonképpen értékelendő, hogy van olyan intézmény, amely szembenéz a hibáival, és hajlandó változtatni gyakorlatán. Kérdéses persze, hogy miben is hibázott a jegybank: abban hogy egyáltalán hozott korlátozó intézkedéseket, vagy abban, hogy konkrétan a most javasolt lépéseket nem tette meg. Én az előbbire szavazok. Nem vonom kétségbe, hogy a szabályozás - valamilyen szabályozás - szükséges, de az ennek alapjául szolgáló filozófia tekintetében a különböző megoldások között óriási különbség lehet. Az igazi baj az, hogy bár a javaslat vélhetően megfelel a jelenlegi társadalmi hangulatnak, kifejezetten rossz üzenetet küld, hosszú távon pedig várhatóan nem lesz hatékony, és visszafogja a növekedést.

Az üzenet lényege, hogy a piac nem tudja kezelni a problémát, de az állam igen, és meg is teszi. A jelenlegi helyzetben vonzó üzenet, de rossz. Fokozza az erkölcsi kockázatot, mivel azt sugallja, hogy aki a kemény szabályoknak megfelel, az már nem kockázatos ügyfél. Az ügyfelek részéről csökkenti a kockázatok saját felmérésének igényét. Erősíti a paternalizmust, az állam mindenhatóságába vetett hitet. Talán már homályosodnak az emlékek, de a helyzet az, hogy 40 év tapasztalata mutatja, hogy a direkt állami beavatkozás nem hatékony, rugalmatlan, felesleges bürokráciához és az erőforrások pazarlásához vezet. Ez vagy közvetlenül fogja vissza az aktivitást, vagy arra ösztönzi a piaci szereplőket, hogy erőforrásokat áldozzanak a szabályozás kikerülésére, és ezen keresztül közvetve lassítja a növekedést.

Jelenlegi formájában a javaslat könnyű álmot ígér, de ez is csalóka. Arra csábít, hogy nyugodtan dőljünk hátra, hiszen ezek az egyszerű szabályok nehezen kijátszhatóak, és így képesek megakadályozni a mostanihoz hasonló válságok ismételt kialakulását. Ez a megalapozatlan hit nagyon is valós veszély, amit mindennél jobban mutat, hogy az MNB modell-számítások alapján úgy véli, hogy a devizahitelek állománya 10-15%-kal kisebb lenne most, ha a jelenlegi szabályozást 5 évvel ezelőtt bevezették volna, és ki nem mondva is azt sugallja, hogy akkor minden másképp alakult volna.

Eltekintve attól, hogy a számítások során gyaníthatóan nem vették figyelembe a szabályok kikerülésének hatását, természetesen jogos a kérdés, hogy vajon a szabályok korábbi bevezetésével elkerülhető lett volna-e a tavaly őszi válság és az árfolyam tavaszi zuhanása. Véleményem szerint nem. Bár az adósságszint és a folyó fizetési mérleg hiánya valamivel alacsonyabb lett volna, az ország akkor is döntő mértékben külföldi finanszírozásra szorult volna a mindenképpen magasnak számító adósság, a hiteltelen fiskális politika és a strukturális problémák miatt, és a pénzpiacok globális befagyásakor ugyanúgy felmerült volna az államcsőd kérdése. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna már előbb lépni valamit, csak felhívja a figyelmet a szabályozó hatóság túlzott önbizalmának veszélyeire.

A túlzott önbizalom ráadásul könnyen ahhoz vezethet, hogy a szabályozó hatóság elalszik, és a jövőben ismét nem veszi észre, amikor a szabályok formális betartása mellett a piac lényegében teljesen kikerüli azokat. A valóságban a szabályok mindig kijátszhatóak, és hogy milyen mértékben játsszák ki őket ténylegesen, az nem csak attól függ, hogy mennyire bonyolultak vagy rugalmasak - azaz mennyire könnyű kiskaput találni bennük -, hanem attól is, hogy milyen mértékben sértenek érdekeket, másként fogalmazva, mekkora ösztönzést jelentenek az elkerülésre. És itt van a kutya elásva.

Én is reménykedem abban, hogy a válság és a világgazdasági recesszió véget ért, és ha lassan is, de már a fellendülés időszaka jön. Ebben az esetben az itthon elért egyensúly-javulás és a kedvező nemzetközi pénzügyi környezet lehetővé teszi az alapkamat további csökkentését, ami a forint hitelek kamatát már rövidtávon is versenyképessé teheti a devizahitelekével. Ha így alakul, akkor a devizahitelezés korlátozása nem lesz effektív, hiszen a lakosság inkább forintban fog eladósodni. Ettől persze még nem lesz jó a javasolt szabályozás, de nem számít majd.

Nem elhanyagolható azonban annak a kockázata, hogy a nemzetközi pénzügyi helyzet nem teszi lehetővé az alapkamat jelentős további csökkentését, és a felárak tartósan magasak maradnak. Ebben az esetben a forint hitelek kamata továbbra sem lesz versenyképes a devizahitelekével, ami erős ösztönzést teremt a szabályozás kikerülésére. Ennek legnyilvánvalóbb módja a határokon átnyúló hitelezés lenne, például a hazai bankok külföldi leányain vagy közvetlenül az anyabankokon keresztül, de ne becsüljük le az erre irányuló kreativitás erejét. Az ösztönzés nem csak a pénzügyi szektor oldalán jelenik meg, de az ügyfelek felől is.

Jelenleg a bankok vonakodnak hitelezni, ami elsősorban a megnőtt kockázatokkal, a banki mérlegek kitisztításának szükségletével van kapcsolatban. Emiatt nemzetgazdasági szinten a javasolt jegybanki szabályozás várhatóan még évekig nem lesz igazán korlátozó, ezt maga a jegybank is elismeri. Amilyen mértékben azonban a szabályozás mégis hat, visszafogja a növekedést. A javaslatban szereplő paramétereket többé-kevésbé az átlagos ügyfél - a maximális törlesztés-jövedelem arány esetében a meghatározott jövedelemsávok tipikus ügyfele - jellemzőit figyelembe véve alakították ki, de arra is vonatkozik, aki ennél kedvezőbb helyzetben van, és kisebb a kockázata. A bankok azonban már nem ítélhetik meg ezt szabadon, így ezek az ügyfelek nem kapnak megfelelő kiszolgálást, és érdekeltek lesznek a szabályokat kikerülő megoldásokban.

A jelenlegi szabályozási javaslatot tehát a koncepció szellemisége miatt nem tartom jónak, és hosszú távon nagy esélyt látok arra, hogy vagy felpuhul, vagy a kikerülésére alkalmas csatornák felfedezésével a pénzügyi szektor túllép rajta. Bár nem ez volt írásom fókuszában, a javaslatok nehezebbé teszik a befektetési célú (bérletként hasznosítandó) ingatlanvásárlást, és váratlan módon a forinthitelezést is korlátozzák. A javasolt szabályozás hosszú távon visszafogja a növekedést, a jelenlegi recessziós környezetben akadályozza a hitelezés beindulását és az ingatlanárak emelkedését.

Jogos a kérdés persze, hogy van-e alternatív elképzelésem. Azt gondolom, hogy a követendő politika a bankok érdekeire, ösztönzőire ható (a költségeken, tőkekövetelményeken keresztül közvetve megjelenő) szabályozás lenne, ami rugalmasan kezelné az eltérő ügyféligényeket, és lehetővé tenné az eltérést a fő szabálytól, amelynek szellemiségét viszont keményen számon kérné. Ehhez nagyobb felelősséggel és jogkörrel (bírságolás), jobban képzett és fizetett stábbal rendelkező szabályozó hatóság kell, amelyik folyamatos aprómunka révén lépést tart a pénzügyi szektor fejlődésével és innovációival. Nem egyszerű, gyors sikert ígérő elképzelés, de olyan szerintem nincs is.

Az ország és a pénzügyi szektor sérülékenységének csökkentése szempontjából a legfontosabb a kiegyensúlyozott fiskális politika és az alacsony inflációs környezet fenntartása: ahol ez megvalósult, ott nem volt szükség a devizahitelekre (cseh példa).

Kondrát Zsolt

forrás: portfolio.hu

Derült égből villámcsapásként érte a bankokat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hétvégi bejelentése, amely szerint a jegybank a devizahitelezés kockázatait csökkentő szabályozás mielőbbi megalkotását kezdeményezte a Pénzügyminisztériumnál (PM) a napokban.

“Arra várunk, hogy a PM hivatalból megküldje az MNB devizahitelezésre vonatkozó javaslatait a Magyar Bankszövetségnek, azt követően tudunk véleményt formálni” - mondta az MTI-nek Müller János, a szervezet vezető tanácsadója.

A mérkőzés közben nem lehet módosítani a játékszabályokat - kommentálta az egyik lakossági hitelezésben érdekelt hitelintézet vezetője a kezdeményezést az MTI-nek. A jegybank kezdeményezése a hétvégén, Simor András isztambuli előadásából derült ki. Az MNB elnöke vasárnap az MTI-nek elmondta: a javasolt szabályozással csökkenteni kívánják a bankrendszer és az ország sebezhetőségét, és növelni a lakossági hitelfelvevők biztonságát.

Az MTI úgy tudja, hogy az MNB pénteken délután küldte át a Pénzügyminisztériumnak az erre vonatkozó anyagot. A javaslat szerint havi nettó 250 ezer forint jövedelemig a háztartási hiteleknél a törlesztés/jövedelem arány maximuma forinthitelnél 30, eurónál 23, egyéb devizánál 15 százalék lenne. Havi nettó 500 ezer forint jövedelemig ezek az arányok 40, 31, illetve 20 százalék. Az ennél magasabb, nettó 500 ezer forint feletti jövedelműek esetén a törlesztés forintkölcsönöknél 50 százalék, euró alapúaknál 38 százalék, egyéb devizákban felvett hiteleknél pedig a jövedelem 25 százaléka lehetne.

A háztartási jelzáloghitelek esetén a maximális hitel/fedezet arány forintkölcsönöknél 70, eurónál 54, míg egyéb devizában felvett hitel esetén 35 százalék lenne. A javaslat a gépjárműhitelek futamidejét 5 évben maximálná, ezeknél a kölcsönöknél a maximális hitel/fedezet arány forintban 80, euróban 62, egyéb devizában 40 százalék lenne.

A tervezett jövedelmi limit Gyuris Dániel, az FHB Jelzálogbank vezérigazgatója szerint ellehetetlenítené a bankok számára a meglévő hitelállomány átstrukturálását, s felerősítené az ügyfelek gondjait, az együttműködő, jó fedezettel rendelkező ügyfelek is csapdába kerülnének. Már most látható ugyanis, hogy van egy olyan, az átlagosnál kockázatosabb ügyfélkör, amely most még törleszteni tudja hitelét tartalékaiból, annak felélése után azonban ki szeretne majd lépni a szerződéséből. Erre azonban nem lesz majd lehetősége, mert a hitelfelvételi limit megakadályozza az ingatlan eladását, s az új ügyfél hitelfelvételét.

A jövedelmi limit gátat szabhat a lakáskorszerűsítési hiteleknek is, pedig több bank is ezek fellendülését várta a következő időszakban: a lakás fedezetével ugyanis még 4 millióért fel lehetne teljes körűen újítani egy 22 millió forintos ingatlant, ám a jövedelmi limit ezt megakadályozza. Ennek pedig a munkaerőpiacra tovagyűrűző hatása is van - mondták az MTI-nek banki szakértők.

Az MNB elnöke június 23-án jelentette be, hogy a felelős hitelezés erősítéséről, a devizahitelezéssel kapcsolatos kockázatok mérsékléséről egyeztetett a legnagyobb kereskedelmi bankok vezetőivel. Simor András azt kérte a bankvezetőktől, hogy közösen dolgozzanak ki olyan szabályokat, amelyek eredményeként a forintalapú hitelek a jelenleginél versenyképesebbek lehetnek a devizaalapúakkal szemben.

A javaslatról annyi derült ki akkor, hogy a devizaalapú hitelek feltételeinek szigorítása révén növelné a forinthitelek versenyképességét. Az akkori javaslatok lényegileg megfeleltek a most nyilvánosságra hozott elképzeléseknek. Az MTI banki körökből úgy értesült, hogy a szóbeli egyeztetéseken nem volt napirenden a forinthitelek szabályozása, ezért meglepetésként érte a résztvevőket, hogy az írásbeli javaslat - a szóbeli egyeztetéstől eltérően - a forinthitelekre is kiterjedt.

A bankok akkor úgy vélekedtek, meg kell találni az egyensúlyt, vagyis eleget tenni a kockázati követelményeknek úgy, hogy közben ne üljön le teljesen a hitelezés. A banki szakértők által kidolgozott javaslatot a bankszövetség augusztus elején küldte el az MNB-nek, újabb egyeztetésekre számítva, amelyekre az MTI információi szerint nem érkezett válasz.

forrás: napi.hu

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a napokban a devizahitelezés kockázatait érdemben csökkentő szabályozás mielőbbi megalkotását kezdeményezte a Pénzügyminisztériumnál - mondta Simor András, az MNB elnöke.

A javasolt szabályozás célja egyrészt az, hogy csökkentse az ország sérülékenységét, másrészt hogy mérsékelje azt a kockázatot, amit a lakosság számára a devizahitelek felvétele és azok árfolyamkockázata jelent - mondta a jegybank elnöke. Simor szerint a javasolt szabályozás célja egyrészt csökkenteni azt a sebezhetőséget, amit a devizaadósságok növekedése a bankrendszer és az ország számára jelent, másrészt a lakossági hitelfelvevők biztonságának növelése.

A devizaalapú hitelezés legnagyobb veszélye a kockázatok nem megfelelő felmérésében van - tette hozzá Simor. A jegybank szakemberei azt tapasztalták, hogy a legfejlettebb kockázatkezelő rendszerrel működő bankok is gyakran túlzott kockázatvállalásra ösztönzik az ügyfeleket. Simor emlékeztetett arra, hogy korábban a bankokkal tárgyaltak egy önszabályozásról, de az egyeztetések nem vezettek eredményre, ráadásul a Gazdasági Versenyhivatal is célszerűbbnek tartotta, ha szabályozásra kerülne sor.

A jelzáloghiteleknél a forintalapú hitelek esetében az ingatlan piaci értékének 70 százaléka lenne a hitel felső határa, míg a devizahitelek esetében - kifejezve azt, hogy azoknál nagyobb a kockázat - az euróalapúaknál a piaci érték 54 százaléka, az egyéb devizáknál pedig még ennél is alacsonyabb lenne a kiutalható hitel nagysága. Az MNB 60 hónapban húzná meg az autóhitelek maximális futamidejét - ennél a PSZÁF jelenlegi szabályozása megengedőbb.

A jegybankelnök hangsúlyozta: nem akarják betiltani a devizahiteleket, a javasolt szabályozás fő célja, hogy a devizahiteleknél is megjelenjen a devizahitel felvételének addicionális kockázata.

forrás: napi.hu

A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) augusztus végére elkészítette a banki magatartási kódex tervezetét, a munkába a jegybank, a szaktárca és a versenyhivatal szakemberei mellett független nemzetközi szakértőket is bevontak. A Magyar Bankszövetség hétfői kibővített elnökségi ülésén - tudta meg a Napi - tulajdonképpen elutasította ezt a javaslatot, de a héten még tartanak egy újabb egyeztetést.

A bankszektort érintően több fontos változtatást is hozhat ez a hónap. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a bankok között a devizahitelezés korlátozásával kapcsolatban folynak a tárgyalások, ezzel párhuzamosan pedig készül egyfajta etikai önszabályozás is. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) augusztus végére elkészítette a banki magatartási kódex tervezetét, a munkába a jegybank, a szaktárca és a versenyhivatal szakemberei mellett független nemzetközi szakértőket is bevontak. A Magyar Bankszövetség hétfői kibővített elnökségi ülésén - tudta meg a Napi - tulajdonképpen elutasította ezt a javaslatot, de a héten még tartanak egy újabb egyeztetést.

A bankok elsősorban azt nehezményezik, hogy a kódex megalkotói igyekeztek sokat markolni, olyan területek szabályozását is belecsempészték a szövegbe, amelyekről eredetileg nem volt szó. A hitelintézetek ebben a formában csak az ügyfél-tájékoztatásra, végrehajtásra, illetve az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó önkorlátozásokat tartják elfogadhatónak (a PSZÁF a bankok szerint a teljes lakossági hitelezést megreformálta volna).
Az ügyhöz szorosan hozzátartozik, hogy nem a hitelintézetek kezdeményeztek egy ilyen jellegű (ön)szabályozást. A parlament még tavasszal nagy támogatottsággal elfogadta azt a törvényt (Napi, 2009. március 24.), amelynek egyik legfontosabb célja volt, hogy korlátozza a pénzügyi intézmények egyoldalú, az ügyfél számára hátrányos szerződésmódosítását. A jogszabályról azonban a gyakorlatban kiderült, hogy nem működik, a bankok „kreatív” megoldásokkal ki tudnak bújni a kötelezettségek alól.

A jogalkotók nem várták meg a szabályozás augusztus 1-jei életbelépését, még ez előtt megállapodtak a bankokkal, hogy a törvény helyett egy kódexben szabályozzák majd ezt a kérdést, cserében viszont a pénzügyi intézmények vállalják, hogy szeptember 30-ig nem élnek az egyoldalú szerződésmódosítás jogával (kivéve, ha rendkívüli körülmény indokolja).
A kódex létrejöttével Bajnai Gordon miniszterelnök ígérete szerint még az ősszel keretjellegűvé teszik az egyoldalú szerződésmódosításról szóló törvényt: a mostaninál lényegesen egyszerűbb szabályokat állapítana meg és a kódexhez kapcsolva tenné teljessé a szabályozást, amelynek betartását a PSZÁF ellenőrizné és be nem tartását komolyabb szankciókkal sújtaná.
Utóbbi nem is annyira egyszerű, a felügyelet ugyanis nem bírságolhat valamiféle etikai iránymutatás alapján. Ha elfogadják a kódexben leírtakat az intézmények, akkor arra is kötelezettséget vállalnak, hogy annak előírásait beemelik a szerződéses feltételeikbe, ezt azonban érzékelhetően nem akarják a bankok. Nyilvánvalóan az első sikertelen egyeztetés indította a miniszterelnököt arra, hogy az MSZP-frakcióban újfent hangsúlyozza: ha azt tapasztalják, hogy a pénzintézetek nem sorakoznak fel egységesen a gyakorlat mögé, törvényerőre emelik az előírásokat. Kérdés persze, hogy ezt az elméletben jelenleg is létező törvényben foglaltaknál mennyivel jobban tudják megtenni.
A PSZÁF mindenesetre tegnaptól már rendelkezik olyan új „fogakkal”, amelyek elgondolkodtathatják a piaci szereplőket, ugyanis mostantól a fogyasztóvédelmi törvényt is alkalmazhatja a pénzügyi szolgáltatókkal, illetve azok termékeivel kapcsolatban. Így pedig a korábbi nevetségesen alacsony összegekkel szemben akár kétmilliárd forintos bírságot is kiszabhatnak a széles ügyfélkört nagy vagyoni hátrányba sodró pénzügyi intézményi magatartás esetén, illetve feltételhez köthetik vagy be is tilthatják egy-egy pénzügyi konstrukció vagy termék forgalmazását. A PSZÁF szóvivője, Binder István lapunk érdeklődésére nem volt hajlandó elárulni, készülnek-e már valahol „lecsapni”, azt azonban hangsúlyozta: mindenképpen kihasználják majd az új lehetőségeket, mivel bíznak abban, hogy a korábbinál lényegesen magasabb bírságok kiszabása elrettenti a pénzintézeteket az ügyfelek számára hátrányos szerződések kötésétől.
forrás: napi.hu

Az egy hónappal korábbival ellentétben nem okozott meglepetést a monetáris tanács, a vártnak megfelelően 50 bázisponttal 8 százalékra mérsékelte az alapkamatot.

A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa - a prognózisokkal összhangban - 50 bázisponttal 8 százalékra mérsékelte az irányadó rátát. Egy hónappal ezelőtt meglepetésre 100 bázispontos kamatcsökkentést hajtott végre a testület úgy, hogy e javaslat négy voksot kapott, miközben Karvalits Ferenc és Simor András jegybankelnök beérte volna 50 bázispontos mérsékléssel, a 75 bázispontos vágásra pedig egy szavazat, Bihari Péteré érkezett.

A Napi által a múlt héten megkérdezett elemzők 50 bázispontos mérséklésre számítottak, de ugyanezt mutatta a Reuters és a Bloomberg felmérése is. Németh Dávid, az ING senior elemzője is csak akkor látott volna esélyt a tartásra, ha az euró jegyzése 275 forint fölé ment volna. Ennek épp ellenkezője következett be: hétfőn az árfolyam 268-269 között ingadozott.
A monetáris tanács értékelése szerint a nemzetközi környezet ugyan továbbra is bizonytalan, de az elmúlt hónapokban valamelyest stabilizálódott, és a kilátások nem romlottak tovább. A globális és a magyar gazdaság gyors fellendülésére azonban a közeljövőben sem lehet számítani. A hazai gazdaságban 2010 első negyedévében indulhat meg újra a növekedés. Az infláció az adóemelések miatt ugyan átmenetileg meghaladja a középtávú inflációs célt, de 2010 második felében már számottevően elmaradhat attól.

A magyar gazdaság visszaesésében a korábban vártnál nagyobb szerepet játszott a belső kereslet, ami elsősorban a vállalati készletek drasztikus leépítéséhez és a beruházások vártnál nagyobb visszafogásához köthető. Emellett továbbra is erőteljesen csökken a lakosság fogyasztása. A növekvő foglalkoztatottsági és jövedelmi bizonytalanság, valamint a szigorodó hitelezési kondíciók a háztartásokat megtakarításaik növelésére ösztönözik. A magánszektor alkalmazkodásának következtében a külső finanszírozási igény jelentősen mérséklődik.
A hosszabb távú inflációs kilátások szempontjából a tanács a legnagyobb kockázatot abban látja, hogy a sorozatos inflációs sokkok a gazdasági szereplők hosszabb távú inflációs várakozásait is megemelhetik. A belföldi kereslet visszaesése azonban olyan mértékű, hogy az adóintézkedések közvetlen hatásától eltekintve a fenti kockázat figyelembe vételével is alacsony inflációs környezet valószínűsíthető.

A globális befektetői hangulat, és ezzel párhuzamosan Magyarország kockázati megítélése a korábbi lényeges javulást követően az elmúlt hónapban érdemben nem változott. A külső finanszírozási igény számottevő csökkenése, valamint a költségvetés kötvénypiaci finanszírozásának újraindítása ugyancsak mérsékli az ország külső finanszírozásával kapcsolatos aggodalmakat.
A reálgazdasági és inflációs folyamatokat, valamint a kockázati megítélést mérlegelve a Monetáris Tanács az alapkamat csökkentése mellett döntött. További kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha az nem veszélyezteti az inflációs kilátásokat, és a kockázati megítélés is lehetővé teszi.